Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433
HARMADIK KÖNYV - HARMADIK RÉSZE.
BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 75. Ezer jó katonát oda is készítsen, Hópénzt de azoknak magáébúi hintsen, S azzal nagy jószágot magának készítsen S más több urakat is példájával intsen. 76. Mert a király — úgymond — nem lesz feledéken, Válthatnak jószágot így könnyen pínzeken, De Bercsényi Miklós mosolyog ezeken. S csudál ministerek illyen elméjeken. 77. Ugyanis oly boldog üdőben jutottunk, Hogy régen bár mindennap törököt fogtunk, Sok jancsárfejeket az fentében raktunk, Böcsűlletre azzal most nem igen kaptunk. 78. Nem kell, ha magyar vagy, mostan vitézséged; De ha sok pínzed van, vagyon emberséged, Ne légyen bár hadhoz semmi oly készséged, Legyen csak pínzed, lesz elég tisztességed! 79. Hányd ki csak azonban amaz aranyokat, Eleid kereste régi tallérokat, Fizess s fogadj rajta sokszámú hadakat, Ámbár ugyan szárnyon járó magyarokat: 80. Egy kis golyóbiska fejedben ütközik, Melled s lágyékodban távúiról érkezik, Hadad eleiben mindjárt amazt teszik, Ki most az prófuntban másutt alig eszik. 81. Akkor vakargatják gyermekid fejeket, Sírván emelgetik régi elejeket, S te mint vesztetted el szép keresményeket, Hadfogadásoddal metszted gégéjeket. 82. Udvarhoz, szegények, örömest mennének. Az kiadott pénzért jószágot kérnének, Vagy bár csak hadnagygyá az hadban lennének Mellyet ő pínzeken csak nem rég szerzőnek:
