Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - HARMADIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 29. Polyák Jankó is jön egy jó tesinkával,

1 Mondván: annak kisded gömbölyű lyukával Egy medve oldalát átfúrta ólmával, — Telik sok tarisznya majd kövér bájával. 30. Az hajtók azalatt ihol kurjantanak, Mondván: Amott egy nagy sűrűben voltanak, Rettentő nagy medvét az melyben láttanak Sebben, de nem hóltan, kit is ott hagytanak. 31. Az puskások gyorsan odafutamának, A sűrűség mellé mind környűl-állának Egyszersmind ketten is hozzá czélozának Kit is mindaketten jól megtalálónak. 32. De nem halálosan: mert nagy dühösséggel Kirohanván rajtok véres sebességgel, Két lábra fölállván, csapdos erősséggel, Hol egyhez, hol máshoz rettenetességgel. 33. Elvété lövéssel egyik az másikrúl, Az harmadik is úgy, ám az negyedikről Meddig le nem hulla erős lábairúl, Sok vért kibocsátván sebes lyukaibúi. 34. Ez nap az erdőség szünetlenül zeuge, A sok puskázástúl völgy s hegytető penge, Hajtó kiáltása ágak között csenge, A sok vad-futástúl a föld ugyan renge. 35. Itt múlattak nyilván vadász Diánnával, Az Napaeák amaz friss Atalantával, A ki egy nagy vadkant megöle nyilával, Vadakat előzvén futó gyorsságával. 36. Napaeák az erdők Istenasszonyai, Kiknek az erdei vadak az nyájai; Nyilván Gereny körűi voltak hajlékai, S azoknak voltak ma fölszentelt napjai. 1 Tersinka, tersényi.