Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - HARMADIK RÉSZE.

3 02 KŐSZEGHY PÁL. 37. Mert sok vad sebesült s sokan elliullának, Medvék vadkanokkal ez nap meghalának, Szekérre szarvasok s őzek rakatának, Konyhára sok nyulat s madarat hozának. 38. így tölté Bercsényi gyakrabban idejét, Gonddal nem szárasztván csontjai velejét, így nem győzheté meg Vénus is elméjét, Ován heveréstűi most özvegylő fejét. 39. Tudta, az heverés hogy ördög párnája, Kinek vagyon abbúl rázott vánkoskája, Ott éleszt s gyújtogat az gonosz fáklyája, Melybűi kerekedik sok bűnnek formája. 40. Külső múlatsága hogyha nem lehetett, Vadas hegyeiben vagy ki nem mehetett, Mert az üdő ebben most gátlást tehetett S havas fernyeteggel házban kergettetett: 41. Talált múlatságot akkor is magának, Házai üresen mert ritkán valának, Sok urak s főrendek gyakran bészállának, Kik víg múlatást ott hamar találának. 42. De, ha senki nincs is, múlatságot talál: Mert sok bölcsek könyve véle egy házban hál,

1 Mellyekben elméje ha bocsátkozik s száll, Akkor más gondolat — hidd — tűle távol áll. 43. Gazdag volt másként is tél akkor havakkal, Símúlt az egész föld csuszamós utakkal, Kevélykedve kiki járt s röpült szánakkal, Vidúlt Bercsényi is mellyért több urakkal. 44. Mert gyakran szánkózék egyiktűi másikhoz, S víg kedvet magával hol mindenikhez hoz; Gyűlnek sok főrendek mint főispánjokhoz, Szíves kérésekkel híván őt magokhoz. 1 Bercsényinek Unghvárott igen jeles könyvtára volt. Ismertetését 1. »Bercsényi-család« II. köt. 248 — 250. és 253—254. 11.