Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433
HARMADIK KÖNYV - HARMADIK RÉSZE.
3 02 KŐSZEGHY PÁL. 21. Szép vadászat volt ez ; s onnét megtérének, Napszállat után az várban fölmenének, Az hol víg vocsorát mindnyájan evének, S másnapról tanácsot egymás között tének. 22. Eljött Prínyi Pál 1 is azonban jó reggel, Ki az medvék ellen tele van méreggel, Megterhelte vállát egy stuczczal öreggel, S megint lumenének sok puskás sereggel. 23. Volt ugyan az Grófnak, volt mulatságára, Volt az első nap is nagy /vígasságára : De egy vad sem üte az Úr állására, Kiért neheztele hajtók hajtására. 24. De másnapon, bezzeg, kiki ráakada; Gróf Bercsényivé is két medve szalada, Kik közül egyiknek stucz-golyóbist ada, Elesék sebével, — de tovább halada. 25. Csattog-pattog té-túl az puska mindenütt, Hol vadkan s hol medve mert az puskásra üt; Prínyi Pál is egyhez ott egy stuczczot clsíit, S két golyóbis után vére bőven kijütt. 26. Homloka közepét szintén találta volt, Mely miatt az nagy vad ott szörnyű halált bolt. Ádám tizedes is azonban előlszólt, Mondja: miátta is esett egyen nagy fólt. 27. Jó stuczczát jó módon hozzákészítette, Oldala közepét, — mond, — sebesítette, Ki miátt nagy tagját már csak alig vitte, Nem mehetett messze, azt nyilván elhitte. 28. Föltalálák azt is egy omlás fa között, Halálos ágyában mert odarejtőzött. Itt-amott sok fajdtyúk akkoron röpdözött, Kiket az jó puskás ott ellövöldözött. 1 Br. Ferényi Pál, abanji és ugocsai főispán.
