Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - HARMADIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 14. Nem kis vígságára az Grófnak ez leve. S mondják, megborslódott már az étkek leve, S egy szép forráskútnál ottan az Gróf eve, Mely forrásnak talán Animoné neve. 15. Az Satyrus erre minap kit kergetett, Víg vadászásában erre űzöghetett, Tűle Neptunustúl noha megmentetett De kiforró kúttá általa tétetett. 16. Itten az puskás is körűltelepedék, Beszédes múlatság köztük nevekedék; De egyik magában igen törekedék: 1 Amaz első medve hogy elverekedék. 17. Szomját a Gróf e szép kifolyó kútvízzel Enyhíté, mert vem él más italú ízzel: 2 De az hor is köztük jár pohárral tízzel, Kit az fáradt puskás kapkodott két kézzel. 18. Víg ebédlés után tekintnek egekre, Látják, hogy a szép nap hajlott lemenetre, S mondják: míg fényével nem ér tengerekre — Még egyszer állanak rendben az lesekre. 19. Az hegy túlsó részét délután meghajták, Hol sok erdeiek 3 magokat mutatták, S némelyek közűlök fogokat ott hagyták, Stuczokkal puskások mert általfurdalták. 20. Ez nap négy nagy medve miáttok elesék, Az vadkanokat is mindaddig keresék, Végre azoknak is járását fölnyesék, — Kikbűl süttetének nagy pecsenyés vesék. 1 Értsd: törte magát, bánkódott. 2 Bercsényi, mint néhány levelében maga is érinti, bomemisza volt, is, kurucz fővezér korában is. Ama korban nagy ritkaság. 3 Vaddisznók.