Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - MÁSODIK RESZE.

58 KÖSZEGIIY PÁL. 6. Ugyan megörűlék s futamék Hymenhez, A szíveket öszvefektető Istenhez, Mondék, hogy vidulna, s mennénk Bercsényihez, Mert illik szerelem most felvett színihez. 7. Lángol piros színnel rózsaszín ruhája, Hasonlóan virít udvari szolgája, — Szerelmet jelent ez szép libériája ; Siessünk hát, menj jó Hymen őhozzája! 8. Akkor is megcsala de vörös színével, — Nem bírhaték semmit nagy gondos szívével, Cupidóm hibázott nyila lövésével, Szerelmen gyötrelmet mert váltott kedvével. 9. De többször meg nem csal. mert már rakott fészket, Híres Unghvárban vett nyugodalmas széket, Cupidóm találhat hol már olyan éket, Melylyel az bús gondtúl oszlasson elméket. 10. Siess azért s kelj fel Cupidóm szárnyadra, S úgy vigyázz tegzedbűl ellövött nyiladra: Azzal sok szíveket hogy fűzz pórázodra, Hogy ne éljen tovább Bercsénij csúfságodra ! 11. Siess hamar, s járd el sebes Vág folyását, Mely mellett találod egy árva szállását, Ki bús füllel hallja Vág vize csurgását, — Siess s vigasztald meg szívének gyászlását! 12. Juttasd Gróf Bercsényit gondos elméjében, Nyiss sebes nyiladdal oly sebet szívében, Hogy soha ne vegyen mást ő szerelmében; Mondd meg, hogy s mint tílt már készített fészkében. 13. Rajzold le csakhamar annak ékes képét, írd le jól s helyesen termetének épét, Melylyel fölülmúlja sok asszonyok népét, Hevítsd meg ez által Bercsényi hűlt lépét.