Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - MÁSODIK RESZE.

MÁSODIK RESZE. 1. Azonban Vénus is kezde gondolkodni, Magános életén az Grófnak bánkódni; Kikelettel szokott minden párosodni: Meg kell az Grófnak is — úgy mond — társasodni 2. Az föld már két ízben nyílt, kelt s virágozott, Kétszer az erdő is zöldséggel ágozott, Pomona is kétszer már gyümölcsöt hozott, Miúlta BercséntíW az tavasz átkozott. 3. Gyász színnel elsőben akkoron átkozta, Társára hogy halál fujtó mérgét hozta, Két páros gerliczét véletlen megoszta, Yígságtúl engem is s Hyment is megfoszta. 4. Mert fedte zokogva gyázos ágyát Hymen, Szánakodván, mint az egyes galambhímen; Sok nyögés van költén s lefektén a szíven, Azért, az kivel élt szerelmesen s híven. 5. Látván, más tavaszszal gyászát hogy letette, Gondolám, sok gondját azzal levetette, Szerelem a szívét ismént élesztette S elméjét újabban hozzám gerjesztette: