Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ELSŐ RÉSZE.

KŐSZEGHY PÁL. ] 20. Nyoszolyában kiki azért lenyúgodék Minthogy rövid az éj, szem hamar húnyódék, Az elme sem igen sokat gondolkodók, S szokásaként mostan semmit sem álmodók. 121. Ragyogó fényével ismét kele az nap, Serkentő súgárral ablakokon bécsap, Mely tűi látom, minden csakhamar lábra kap, — Szent miséhez is már felöltözött az pap. 122. A hol buzgó szívvel dícsírék az Istent, A ki csudaképpen csinált s formált mindent. Reményes zöldséggel most egész földet kent S egeket kékséggel homály nélkül béfent. 123. Az ég is ugyanis kedvez Bercsényinek, Örülnek planéták ily előmentinek, Felhős ellenzése nincsen fényeinek, Elmúlt fúvása Eolus szeleinek. 124. Kedves napok járnak mindenek kedvére. Az félig holtnak is újulhat most vére, Lehet múlatságban mindennek bő bére S az tavaszt töltheti kiki örömére. 125. Az friss, híves s kedves reggeli időben A nap már hogy volna magasabb kelőben, Megindulnak s jutnak az nappal dellőben,

1 S nyúgosznak Szobránczon ők is ebédlőben. 126. Várja Feronia honnét kész szállással, Zöldült fái között sátorvonatással, Hol urak lehetnek víg vocsorálással, Sok szép madárszó közt kedves meghálással. 127. Feronia, az ki az erdősségeknek Istenasszonya az zöld sűrűségeknek, Mind termő s mind pedig gyümölcsteleneknek, Ö megzöldítője, mondják, mindeneknek. 1 Delelőben.