Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ELSŐ RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 51 128. Németi falunál is tette lakását, S rendelte némely fák szép ritkás állását, Hol az Gróf teheti helyes megszállását Sátoros árnyékban híves meghálását. 129. Hol a sok muzsika szép zöngése között A síp és trombita Echóval küzdközött, Elvocsorálák mit a szakács jól főzött, S ottan szemeikre éji álmot tőzött.

1 130. Ragyogó sugárral másnap az nap fölkél, Minden fűszálacska gyöngyöz s harmattal él. Lassú fuvásával elszed melyet a szél, Akkor kiki fölkél, álommal mert betel. 131. Németi falvához nincsen messze immár Amaz árván maradt s ura-szakadt Unghvár, Ki kedves vendéget házaiba most vár, Van is min örülni, nékem azt elhidd bár. 132. Mert megszűnik — tudja — majdan rongálása, Az fiscusnak nem lesz rajta kapdozása, Sok változó tisztnek hasznos praedálása, — Jó úr szárnya alatt lesz már megnyugvása. 133. Négy szegletre épült erős, nagy bástyáin S azok közé foglalt vastag kőfalain, Négy felé strázsáló erős oldalain S egeket érdeklő új, formás tornyain 134. Mennydörgő ágyúit azért is készíté, Por-zsákos mozsárit renddel mind megtölté, Melyekből rémítő füstit hogy kiönté — Szívdobbantó szóval vendégit köszönté. 135. Az vármegye is van nem kicsiny örömmel, Mondván: azon leszek már minden erőmmel, Ne bántsam főtisztem hogy soha ürömmel, Melyet fölkeresnem illett húsz körömmel. 1 Tűzött. 4*