Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ELSŐ RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. II 112. Az főispánsággal az híres Ungh-vára Mint azelőtt, most is együt^kele s jára, Meg is tartaték ez az Gróf Úr számára, S együtt az jószággal lett kívánságára. 113. Melyben hogy rendesen állhatna s mehetne S méltó böcsűlletben székében ülhetne, Onnét sok irigyet méltán nevethetne, Sok fondor neveket hamar megköthetne : 114. Számos, sok szolgákkal Brunóczrúl indúla, Kiken az piros szín vélnéd hogy meggyúla; Kit hallván az fiscus, halálra vajúla S sokszámú irigye féltében ájúla. 115. Parancsolatot már az császártúl vett vólt, Egri püspök úrnak 1 az mely Íratott s szólt, Öreg ember, de nem ragadt rá restes fólt. — Mond : Ungh vármegyében majd jó főispánt ólt. 116. Mihelyt azért vette levelét az Úrnak, Melylyel némely szolgák Jászóra járúlnak : Azonnal indúla Unghvár felé útnak, S az Gróf IJrral egyben Nagy-Mihályban jutnak. 117. Örül szívében az Gróf ifjúságának, Nagyra nőtte indúlt hogy méltóságának, Akarja, hogy ebben fogadott fiának Szolgálhat, s parancsolt ebben mint atyjának. 118. Egymással örömmel így kezeket fogván, Szép köszöntést s áldást egyik másnak mondván, Vocsorához ülnek s vannak nagy vígadván, Trombita-harsogást, síp-sikoltást hallván. 119. Azon közben a nap az égrűl halada, Fényes súgárival tengerben szalada, Sötétes homály az föld színén támada, Szemre álom hályog mely miátt akada. 1 Fenessy György, egyszersmind Heves vármegye örükös főispánja. Thaly Kálmán : Bercsényi házassága. 4