Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ELSŐ RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. II 68. Megholt Drugeth Bálint, ki edclig Urad vólt, Elrejtette földrűl azt egy ormozott hólt; De él más helyette, ki ím most veled szólt, Ide hiában nem jött és tudja, mit olt ?! . . . 69. Ezt mind elhallgatja lialaványúlt színnel, Nyelve alig mozdul elszáradott ínynyel, De elméje derűi e szép szókra fénynyel, Mondván: lészen holtig hívséggel, keménynyel. 70. Udvari kapitány jó Radics Andrással

1 Egynéhány fó'szolga vagyon rendállással, Kik előtt porkoláb erős hitvallással Köté magát holtig hívség-megtartással. 71. Csudálja az hajdú mindazkét kapukban, Az fölső- és alsó- bézárlott várakban, Hogy kapuk nem nyílnak a szokott órákban; Ki egyet mond s kik mást gondolnak magokban. 72. Kapitány s más tisztek több szolgatársokkal Porkolábot alákísérték kulcsokkal; Van az hajdú nem kis álmélkodásokkal: Mi történt s mi lészen ezen újságokkal ? 73. Az dolog mivoltát kik hogy megértették: Azonnal hiteket örömmel letették, Mint kellett, magokat híven is viselték, Fizetéseket is Gróftúl mindjárt vették. 74. Nem kis gond szállta volt kívül az várast is, Bírót esküdtekkel s minden renden mást is, Tettek egymás között kik sok susogást is, Kapuk nyílásával hallván czitálást is. 1 Munkácsnak 1685 —88-iki és Kassának 1706-iki hős védője, a ki ezen években gr. Bercsényi Miklósnak volt udvari kapitánya s jószágkormányzója, — utóbb Rákóczi brigadérosa.