Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

ELŐSZÓ

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. II míg jegyesének Csáky Krisztina grófnőnek »Csillagzott sok drágakő násfás mellében, Fénylettek gyémántok szép fejkötőjében.« stb. A lakoma után tánczra hangzik föl a zene: »Az czimbalom húrja itten verve penge, Virgína lassúbban nyomogatva csenge; Sok hangos hegedű jól megvonva zenge, — Duda bordójától az kőfal is renge.« (IV. 210.) Továbbá igen szép az ősz (1694.) leírása az unghi erdős hegyekben, (V. 26. stb.); s az 1695-iki farsangon Bercsényi és Forgách téli szán-utazásának festése Bécsből Vépre. (VI. 122—132.); s érdekesitt a bőjtös halebéd sokféle halnemeinek előszámlálása, stb. Végűi a hangulatos, hangzatos sorokbúi is álljon itt egykettő, mutatványúl: »Számos sok szolgákkal BrunóczrúI indula — Kiken az piros szín vélnéd hogy meggyula . . .« (I. 114.) Ugyanott a kikelet festése: »Kedves napok járnak mindenek kedvére; Az félig holtnak is újúlhat most vére. Lehet múlatságban mindennek bő bére, — S a tavaszt töltheti kiki örömére.« Viszont egy bánatos kép, midőn Cupidóhoz így szól: »Siess hamar, s járd el sebes Vág folyását, Mely mellett találod egy árva szállását Ki bús szívvel hallja Vág vize csurgását, — Siess, s vigasztald meg szívének gyászlását!« (II. 11.) Ily hangulatos festések mellett a költő néha csínos versjátékok formáival is enyeleg; mikor példáúl a stropha végszavát a következő versszak első sorában ismételve visszazen-