Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

ELŐSZÓ

24 KŐSZEGHY PÁL. BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. »Ez nap az erdőség szünetlenül zenge, A sok puskázástúl völgy s hegytető penge; Hajtó kiáltása ágak között csenge — A sok vad-futástól a föld ugyan renge.« stb. A víg múlatozások az ungkmegyei kastélyokban, (III. 43—50.); a tiszai halászat, (III. 51—57.); a téli hadiszállásokból kikelés és táborokba készülés, (III. 59—63); a vépi látogatásra való fényes voniílás, például: »Atkele Dunákon ily gondolkodással . . . Vélnéd, hogy az Nyúlás sebes lángolással Sokszámú szolgától gyulladt piroslással . . . Az kiktől vereslett az útak térsége: Piros szín volt mert az udvar ékessége«. stb. IV. 111 — 114. De kivált nagyon eleven szinekkel van rajzolva a Yépre, arájához bevonúló gróf paripáinak és ezek tündöklő díszszerszámzatának tüzetes képe, (IV. 119—139.) így az egyik harczi ménről beszéli, hogy a gróf »Sok törököt is ölt errül — hidd — azelőtt; Kit hegyestőrözött, kit vágott, s kit lelőtt, Tipratott véle sok kopasz főbül velőt . . . Tudta az Tiszán is sok helytt ez a kelőt.« A vezetékparipák e leírása nem igen marad hátra Gyöngyösynek a török seregek vonulásáról szóló zöngzetes versszakai mögött a Keményiászban. A maga nemében pedig költői irodalmunkban páratlanúl fog állani a vépi dús lakoma fölterített asztalainak és rengeteg számű étkei sokféleségének ugyancsak szakavatott, hosszú fölsorolása (IY. 150—209.), a mi az udvari poéta Kőszeghyt valódi Horatius-szerű gourmand-nak tünteti föl. — Az e lakománál megjelent Bercsényi grófnak .»Arany az ezüsttel vegyült ruhájában S egy szép csuport daru strázsált kalpagjában;«