Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433
ACTIO CURIOSA. - BEVEZETÉS.
148 ACTIO CU ÍtlOSA. Ebből, t. i. az »Actio Curiosá«-ból azután 1872-ben megjelent Thököly- és Rákóczikori költészeti »Adalékaim« I-ső kötetében (76—88. 1.) közöltem azokat a részeket, melyek a kuruczvilágra vonatkoznak; a többi mind máig kiadatlan maradt, s az olvasó most itt veszi először teljes szövegében e XVlI-ik századi színdarabot. A mi ennek kéziratát illeti, az a postakürtöt fúvó, nagykalapú, spanyol öltözetű német lovas-postásnak jól ismert vízjegy-alakjával bíró s kétségtelenül a XVII-ik század második felében gyártott papirosra van írva, már elfakúlt, ódon forma, az azon kor betű-alakjainak teljesen megfelelő vonásokkal. A 4-ed rétbe hajtott papír össze volt füzetté varrva czérnával; minden lap mind a négy oldalán gondosan körűlvonalozva téntával, úgy, hogy jó széles margók hagyattak; a téntavonalas négyszögekbe aztán rajzónnal szép rendesen, szabályosan minden sor helye előre megvonaloztatott. Az egész oly szeretetteljes gonddal készült, oly világos, (a szereplők nevei mindig külön sorban, a középre kiírva,) s az írás oly vigyázattal papírra vetett, szép, tiszta, rendes, minő azon korból csak kevés jutott ránk. Látszik, valami irodalomkedvelő fiatalember másolhatta le kedvtelésből magának, olyan időkben, mikor nagyon ráért. E kézírat a br. Palocsay-levéltárból származván, — mi ezen előkelő családnak egyik költői lelkű, verskedvelő és verselő régi tagjára: id. br. Palocsay Istvánnak, br. Károlyi Judittól (a híres gr. Károlyi Sándor testvér-nénjétől) született középső fiára, az utóbb daliás huszárkapitánynyá, majd kurucz tábornokká lett, és már föntebb említett br. Palocsay Györgyre gondoltunk. S a dolog csakugyan mindenkép összevág. Palocsay György kezeírását mi a gr. Károlyi és részben a Rákóczilevéltárban igen nagy számmal fenmaradt kuruczvilági levelezéseiből és hátrahagyott költeményeinek eredeti fogalmazatai s úgy sajátkezű tisztázataiból jól ismerjük; 1698-tól 1725-ig keltezett tömérdek kéziratot ismerünk tőle, és egyet (anyja nevenapjára, ékes tulipán-alakban, czifrán írott üdvözlő verset) még egészen gyermeki, 8—9 éves korából származót. A betűk vonásai ez utóbbin nagyon gyerekesek még, bár igen nagy
