Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433
ELŐSZÓ
BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. II dal, szeretettel, anyai jósággal neveltető föl. Utóbb legkedvesebb udvarhölgyévé lőn. Híven követték a Kőszeghy-árvák a tragicus 1711-ik évben jó urukat, kegyes úrnőjüket a hazából a bujdosásba, előbb Lengyel-, majd Törökországba. Ott laktanak ők Bercsényiék udvarában Brzezanban. Ilyvóban s később Drinápolyban, Konstantinápolyban (Pérában), Therapiában, Rodostón. Itt vált halhatatlanná Mikes Kelemen örökbecsű, édes-bús levelei által a kis Kőszeghy Zsuzsika; a kit Csáky Krisztina halála után az a nem várt, nem álmodott — de erényeivel megérdemlett — szerencse ére, hogy a nagy szabadsághős Bercsényi, őt — régi hű titkárának leányát, öreg napjai felvidítóját és törődött, beteg teste gyöngéd ápolóját — választá harmadik hitveséül. Az agg kurucz fővezér halála után (1725. nov. 25.), Kőszeghy Zsuzsika, mint Bercsényi grófné, e nagy név nymbuszához méltó kegyelettel viselé özvegyi fátyolát, Jaroslawban 1750-ben bekövetkezett haláláig. Bátyját Jánost, Bercsényi elhunytával Rákóczi fejedelem vevé maga mellé, mint fegyverhordozót. E Kőszeghy János 1718—19-ben Konstantinápolyban nősült meg. Unokái Rodostóban sokáig virágzottak; közűlök Gergely, angol és orosz, utóbb franczia conzul, s ennek egyik fia József német és olasz conzul volt; és leánya, a 94 évet élt Czeczilia, 1888. szeptember 20-ikán vitte sírba a Kőszeghy nevet Rodostón. Ennyit a költő Kőszeghy Pálról és családjáról e helyütt. 1 Epithalamiumát Kőszeghy a csaknem 800 Zrínyi-versszakból álló nagy költemény főhősnőjének, kegyes szívű s kiváló irodalmi műveltségű új úrasszonyának, gr. Csáky Krisztinának ajánlja. Az unghvári 1701-iki összeírásból tudjuk, hogy Krisztina grófnő sajátkezűleg írt — avvagy másolt le — magyar színműveket s gyógykönyvet. Most, Kőszeghy Pálnak sok tekintetben nagyérdekű — ámbár azon kor virágos 1 A kit e család sorsa bővebben érdekel, azt »Rákóczi-Emlékek Törökországban« (Budapest, 1893. Athenaeum kiadása) czímű munkámra utalom, melynek 102—111. 1. bővebben írtam a Kőszegliyekről, s leszármazási táblájukat is összeállítám. T. K.
