Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

ELŐSZÓ

16 KŐSZEGHY PÁL. BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. és superlativusokban gyönyörködő irályában tartott — ajánlóleveléből pedig arról értesülünk, hogy Csáky Krisztina költőnő is vala: »De mindezek között is — említi Kőszeghy — vettem észre az magyar rythmusokban való gyönyörűséges tudományát Nagyságodnak, melyben amaz versszerző, híres Erinna s Corinna poéta-asszonyokat is fölülmúlja; s megösmérem abból, hogy, ha azokban nem gyönyörködnék Nagyságod: az rendes szóknak utolsó megegyező betűinek (vagyis a rímeknek) mint annyi levelei között elrejtőzött tavaszi, illatos violácskáknak, keresgetésében s öszveszedegetésében kegyes elméjét nem fárasztaná.« • . E szavak egyébre, mint Csáky Krisztina saját maga . **£erzett verseire nem vonatkozhatnak. A mit így tudván, bátorkodik aztán a költő-titkár is, házassági énekét a grófnőnek kedveskedés gyanánt ajánlani, — mint írja. Még nevezetesebb azonban az, midőn Kőszeghy folytatólag kifejti: miért czímzi jelen munkáját »Harmadik könyvinek? S most itt vagyunk a Bercsényi-trilógiánál. Maga a költő szavaiból tudjuk meg ugyanis, hogy ő annakelőtte már egy első-, és egy második könyvet írt volt főhőséről gr. Bercsényi Miklósról. Es pedig az első (s ennek elveszése a legnagyobb kár!) Bercsényinek »ifjúságában tett vitézi magaviselésérül«, vagyis a törökök elleni harczairól, Budavára s Szeged megvívásánál tanúsított hősiségéről, többi csatái és táborozásairól, továbbá első nejével gr. Drugeth Krisztinával való egybekeléséről szólt; míg a második könyv ezen úrnővel töltött boldog házaséletét s a grófné halálát énekelte meg. Ezt a két könyvet a szerzőtől elkérte vala olvasni Prebíri báró Melith Mária úrhölgy, ifj. gr. Zichy Istvánnak, az öreg Bercsényi barátjának özvegye, s magánál tartá haláláig, sőt a két kötet azután is ott veszett; hasztalanúl sürgette, kérette viszsza a szerző, — nem kaphatta többé kezeibe, úgy, hogy utóbb már »nem is bízott hozzájutásához«. Ez az özvegy gr. Zichyné Mosony-megyében, Oroszvárott lakott. Mi, a varsai kézirat lemásolása után az ajánló-levélből e dologról tudomást nyervén: nem múlasztottuk el a nagybecsű irodalmi ereklyéket nyomozni, — hátha jó szerencsére nyo-