Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

12. lfj. Wesselényi Miklós báró

65 itt helye nem volt. A könnyelmű uracsok is rendbeszedték magokat, mert a hangulat komoly és férfias volt. Wesselényi egyébként csak ürügyül használta vadászatait. Sokkal magasabb célból gyűjtötte ő Zsibóra vendégeit minthogy velők néhány özét, nyulát lelövesse. Ezt kevesebb költséggel megtehette volna ő maga is. Célja volt, hogy az elszórt és parlagon heverő erőket egybegyűjtve és a puhulásnak indult aristocratákat a vadászat varázsának gyönyöreivel Zsibóra édesgetvén, itt észrevétlenül szoktassa őket viharok és egyéb alkalmatlanságok tűrésére, hogy a bátorság, lélekéberség ott is, hol eddig hiányzott, ismét feléledjen a nemzet nagyjai közt. Nemes buzgalma meghozta gyümölcsét. Vadászatain évről-évre mind több vendéget számlált, melyeken Erdély uri értelmességéből néha 50-60 vadász is megjelent. Egész kis országgyűlést képeztek. A napot vadászati élvezetek, az éj egy részét pedig a haza ügye, nemzetiség, nyelv, gazdasági kérdésekről való tüzes vitatkozások vették igénybe. Az urak gazdag ismeretekkel tértek vissza kastélyaikba, mint virágos mezőn járt munkás méhek, köpüikbe. Wesselényi volt kortársai közt az első, ki védelem alá vette a nemes vadat. Vadászatain csakis gímszarvast, őzbakot, vadkant és him császármadarat volt szabad lőni, ezeket is kizárólag vontcsőből egyes golyóval. Innen magyarázható, hogy a zsibói területen a gyakori, népes vadászatok dacára is szaporodott a vadállomány. A 27 ezer holdas őserdő az egy medvén kivül bővelkedett vadban. Egy-egy négynapos vadászaton rendesen esett: 1—2 gímszarvas, 4—5 bakőz, 1—2 farkas, 14—16 róka, 50—60 nyul, néhány vadmacska, fogoly .és császármadár. .... A budai várban és Graefenbergben függetlenségi eszméi miatt töltött kilenc évi fogság és száműzetés után végre visszatérhetett Wesselényi házi tűzhelyéhez. Nem késett örömét hajdani barátaival megosztani. lljév másodnapjára meghívta őket vadászatára. Ez volt a leghosszabb vadászat, huszonhárom napig tartott egyfolytában a legmérgesebb hidegben és övig érő hóban. Wesselényi az elejtett vadat mig a vadászat tartott soha se fel nem használta, se a bőrüket lerántani nem engedte, hanem a nagy konyha külső falain ag-