Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

9. Medvehajtás muzsikaszó mellett Bánffy János bárónál

42 — Jaj drága pandúr úr, — rimánkodtak korgó gyomorral Gogéék, — csak legalább valami kis harapni valót adjanak elébb, mert kiesik a hasunk. — Nincs arra már idő! Az urak rég elindultak. Előre ! — Osztán instálom pandúr úr, — tudakolta Gogé primás félénken, — hová menjünk ? — A méltóságos báró úr parancsa szerint a hajtás derekán tornyosuló kőszirttetőre vezetlek benneteket, — válaszolta a pandúr mogorván. — Ott fogtok muzsikálni, oszt' kitegyetek magatokért hallod-e ? 1 Onnét a muzsika minden vonalon hallható lesz és nem valószínű, hogy medve oda felkapaszkodik. — Medve?!! — kérdezték rémülten mind a nyolcan egyszerre és iziben megfeledkeztek az éhségről. Ellenkezésről szó sem lehetett, elkeltett indulniok, de egyikük sem szólt egy szót sem. Mindegyik a medvére gondolt, medve motozott az agyukban, medvét láttak minden bokorban, még egymás árnyékát is medvének nézték. A keskeny hegyi ösvényen fölfelé libasorban kellet haladniok egymás mögött. Legelöl ment Gogé a primás, leghátul a havasi pandúr. Ahol a sűrű erdőbe vezetett a gyalogösvény, egyszerre megállott Gógé. Elsápadt és remegve . szólt: — Instálom pandúr ur, én itt nem ismerem a járást. Gyüjjön előre, osztán vezessen minket. — Persze akasztófára való, hogy egyenkint megszökjetek a hátam mögül? Hisz csak egy út viszen fel a tetőre, el nem tévedhetsz. — De bizonyisten én rosszul látok instálom, öreg ember vagyok, még neki találok menni valami szikiának. A havasi pandúrral nem lehetett alkudozni. Botját veszedelmesen suhogtatta meg a levegőben. — Egy szót se! Előre ! Szegény cigányok mit tehettek egyebet, mászták tovább az egyre meredekebbé váló sziklát; lihegtek, szuszogtak, különösen Buffa, akinek a nagybőgője szíjjal volt a hátára erősítve. Buffa egyszer megbotloit egy kiálló sziklában és a bőgő odaütődöft a sziklafalhoz' úgy, hogy mind a négy húr egyszerre szóllott olyan hangon, mint a bődülés. — Jaj a medve 1 — ordította el magát Gógé a bődüléses hang hallatára és a nyolc szerencsétlen, kis