Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

9. Medvehajtás muzsikaszó mellett Bánffy János bárónál

43 hijja, hogy le nem ugrott ijedtében a jobbról tátongó mélységbe. A pandúr alig tudta őket megnyugtatni. Kis ideig csöndben, szótlanul haladtak az elszontyolodott cigányok, keservesen átkozva azt a pillanatot, mikor eszükbe jutott ott hagyni a békés lakzit. Egyszerre meghőkölt az élen botorkáló Gógé de úgy, hogy mind egymásra verődtek. — Jaj a medve 1 — ordította ismét és megfordult hogy elfuthasson. De merre?! Az ösvény oly keskeny volt, hogy két ember nem térhetett ki egymásnak. A nagy ordításra egy nyúl baktatott ki egy bózót tövéből. Végre nagy kinnal, keservesen, a pandúr folytonos nógatása és káromkodása közben felértek a kijelölt szirttetőre. — Na! Most osztán húzzátok rá, ahogy kifér a hegedükből, — szólt rájuk a pandúr — és meg ne szűnjetek muzsikálni csak egy percre se! A muzsikaszót nem szereti a medve. A hajtás javában folyt már. Csörgött az avar, zúgott az ősrengeteg. Kürthang, kopócsaholás és a pecérek pisztolydurrogtatásának visszhangja vegyült az erdő százados fáinak susogó zenéjébe. A szenvedélyes vadász szivét, lelkét gyönyörködtető hangok ezek. De most egyszerre egy másik, egy az őserdők rengetegében szokatlan muzsikaszó háttérbe szorította a megszokott erdei melódiákat. A szirttetőn felállított cigánybanda muzsikálni kezdett és nótáikat sokszorosan viszhangozták a szakadások örvényei, az árkok, sziklák. Annyira elbűvölő volt a fönséges őstermészet közepette, a páratlan nemzeti dalok hangja, hogy az urak egészen megfeledkeztek arról, hogy vadászaton vannak. Elragadtatva hallgatták a muzsikaszót. — Mintha a menybéli angyalok khorusát hallanám ! — jegyezte meg tréfásan Otves Mihály. — A morék büszkék lehetnek, hogy angyalokká avangeálíak, — felelte Béldi Vencel. Éppen a toborzót húzták, amúgy jól neki zúdított hangon, midőn egyszerre csönd lett. Elnémult a muzsikaszó, mintha ollóval vágták volna el az összes húrokat, csak mintha a klarinét adott volna egy förtelmes gixert fináléul; azután egy hang sem több. — Mi az? Tán forgószél kapta el a hangot? —