Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

7. id. Wesselényi Miklós báró

3« a tántoríthatatlan hazaszeretet és rendületlen személyes bátorság szétüzték, mint ködöt a nap sugarai. — Nem hagyhatom a képnek tündöklő oldalát, — mondja az egykorú feljegyzés, — bővebb^ világositás nélkül. A férfias bátorság, — nemzeti büszkeséggel állithatjuk, — nálunk nem ritka tünemény. Történelmünk lapjai telvék hősi tettekkel s multunk ezrekkel mutatja fel a bátrakat, kik nem tekintve életét, vagyont, hősiesen harcolva és bátran halva, dicsőség babérjával örökiték emléküket. A bátorságot az eredeti magyar jellem főtulajdonának tartom s mindamellet a sok bátor jellem közt kiváló fényben, első helyen előttem a Wesselényiek állanak. A két Wesselényi nemcsak kivált kortársai sorából, hanem önmaguk erős jellemében felelevenítették multunk szebb emlékeit és példaképet állítottak, mely a vész minden nemével hősileg dacol és mely rendkívüli testi erővel párosulva, gyakran túlszárnyalta a hihetőség határait is. Látták őket kortársaik megsziiajult paripán ugaron, árkon, bokron keresztül futtatni, az igy nekivadult lóval több ölnyi magasból a Szamosba ugratni, azt átúsztatva és a túlsó part meredekével megküzdve, tovább száguldani. Látták kedvtelésből Radnán, a dombházi borviz melletti szirtcsúcstetőre, — hová a szarvasmarha sohasem tudott a legelőre felmászni, — délceg paripán felkapaszkodni és a nyaktörő meredekségen, ugyancsak lóháton vissza is ereszkedni. Látták őket szilaj lovaiktól elragadott szekéren csendes nyugodtsággal ülni mint triumphanst és nyugalommal nézni szembe, a kikerülhetetlennek látszó megsemmisülésnek. Idősb Miklós báró egyszer Zsibón alól a megáradt Szamosba vetette magát és csupa kedvtelésből a jó egy mértföldre eső Cikóig úszott, hol sebtiben felöltözvén, a meglepett társaságba oly képpel lépett be, mintha hintaja kényelmes rugóiról most pattant volna le. Ország-, és megyegyűlésen, hol lelkes hangjának viharával ellenpártja egész hadát szenvedélyre lobbantja, a megtámadások fergetegét nyugodtan fogadja, mint kihivó keztyüdobást. És ha párbajra került a sor, állott mint a szobor, arcának legkisebb változása nélkül ....