Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

ÖTÖDIK FEJEZET. Az ebtenyésztés és ebkedvelés sportszerű fejlődése.

289 haza miközöttünk. Bárczy István, az Európa-szerte ismert setter-tenyésztő, Hanvay Zoltán, Fónagy József, elismert vizslaszaktekintélyek, Kosztics Labud, a tacskók kiváló ismerője, mind olyan fényes nevek, amelyekre a magyar kutyasport csak büszkeséggel és hálával tekinthet. Az ő lelkesítő tevékenységük keltett érdeklődést a telivérebtenyésztés iránt és végre testet öltött külső formájában is az 1898-ban megalakult «Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület» által. Ebben az egyesületben hírneves magyar kynológusokon kívül ott voltak számosan a magyar arisztokrácia sportférfiai, híres vadászok, kezdő ebtenyésztők és az ebkedvelők nagy száma. Ez az egyesület azonban rövid pár évi fennállás után megszűnt. Egy csapásra a kynológia azon magaslatára akart helyezkedni, mint Németország vagy Anglia. A rendezett kiállításokon túlszigorú volt. A hazai kezdetleges viszonyainkat tekintetbe nem vevő szigorú külföldi bírók szigorú bírálatai kedvét szegték a virágzásnak indult sport lelkes híveinek s az érzékeny oldalukon megsértettek egyre-másra kiléptek az egyesületből. Ennek az egyesületnek a megszűnése után azért mégsem szűnt meg teljesen a sport, mert a telivérebfajták között volt két olyan kedvelt és kiváló egyedekkel képviselt ebfajta : a foxterrier és tacskó, amelyeknek kedvelői és tenyésztői már kinőttek a gyermekcipőkből és a maguk emberségéből is meg tudtak élni, meg tudták állni a helyüket. Ennek a két fajtának elszánt, áldozatkész, lelkes tenyésztői az ő különleges céljaiknak szolgáló egyesületet alakítottak: «Magyar Foxterrier és Tacskó Klub» név alatt. Ez az egyesület a tevékenységével, példás munkásságával szép eredményeket ért el. Az évről-évre rendezett kiállításai a legszigorúbb kritikát is elbírták. 1902 —1905-ig négy magas nívójú kiállítást rendezett és ezzel ébrentartotta e sport iránti érdeklődést. De ez is csak szalmaláng lett volna? Valószínűleg így volt, mert 1906 —1909-ig minden kynológiai mozgalom szunnyadóban volt. Szerencsére nem aludt el végkép. Voltak még lelkes tenyésztők és ebkedvelők, akik megalakították a «Magyar Ebtenyésztők és Ebkedvelők Egyesületét», mely azután a következő évben az »Országos Magyar Ebtenyésztők Egyesületé»^ változtatta nevét. Ez az egyesület 1910., 1911., 1912., 1913-ban rendezett ebkiállításaival és a »Magyar Ilosvai: A kutya. 19