Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

ÖTÖDIK FEJEZET. Az ebtenyésztés és ebkedvelés sportszerű fejlődése.

290 Ebtörzskönyv» megalapításával ismét egy hatalmas lökést adott a magyar kutyasport fejlődésének. De ekkor ismét egy másik nagy hibába esett. Olyan arányokban akart működni, mely erejét és különösen kynológusok számában lévő erejét messze túlhaladta. A külföldi kutyasport, különösen Németország fejlett kynológiája után indulva, elérkezettnek hitte az időt arra, hogy szakegyesületekké alakuljon át. Németországban ugyanis, mint tudjuk, majdnem minden kutyafajtának a tenyésztői külön-külön egyesületet alkotnak. Ott ezeknek a külön egyesületeknek a kutyasport nagy fejlettsége folytán számos tagjuk van. Igen kicsi egyesület az, amelynek taglétszáma 1000-en alul volna. Nálunk azonban, akkor alig pár száz tagot számláló egyesület, nem gondolhatott ilyenre. Az erők szétforgácsolására, teljes eredménytelenségre vezetett volna ennek megvalósítása. Nem vindikálok magamnak abszolúte semmiféle babérokat, csak mint tényt kívánom leszögezni, hogy én voltam az, aki ennek a következményeire rámutatva, a szakegyesületekké való alakulás szükségességét előidéző kényszerítő oknak megszüntetésére, a magyar ebtenyésztő sport egyetemes érdekének magasabb szempontjából az egyesület ügyeinek vezetésére vállalkoztam. Ezzel elejét vettem a szakegyesületekre való szakadásnak és az egyesületi élet elaprózódásának. Hiszen nálunk a kutyasport még nem olyan erős, hogy több egyesületet fenn bírjon tartani úgy, hogy az azután nagyobb dolgokra akcióképes is legyen. Elég csak arra rámutatnom, hogy az országban levő kynológiai egyesületeknek tagjai 60—80 %-ban ugyanazon személyek. így a «Délvidéki Foxterrier Klub», az «Országos Magyar Kotorékebtenyésztő Egyesület», az «Országos Magyar Foxterrier- és Tacskótenyésztő Egyesület» tagjai legnagyobbrészt a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének is tagjai, sőt ugyanazok több egyesületnek is tagjai, kétszeres, sőt háromszoros érdekeltséggel. Egyikmásik sportember elbírja ezt a terhet, de nem mindegyik, vagy nem állandóan. Külön-külön azután az ilyen egyesületek gyengék volnának. Sőt vannak egyes fajták, melyeknek oly kevés hívük van, hogy tényleg csak az általános egyesületben nyerhetnek támogatást. Egyedül a foxterrierés tacskótenyésztés áll a fejlettség azon fokán, hogy speciális egyesületeket is fenn bír tartani, de a magyar kutyasport