Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

ÖTÖDIK FEJEZET. Az ebtenyésztés és ebkedvelés sportszerű fejlődése.

288A kutyasport hazánkbau. Mint minden sportnak, így a kutyasportnak is, vagy mint szakkifejezéssel mondani szokták : a kynológiának, Angolország volt az ősi fészke. A telivérebtenyésztés ott már a XVIII. század közepétől kezdve sportszerű felkarolásban részesült. Az angolok sportszerű ebtenyésztése adott lendületet ugyanennek a sportnak Franciaországban és Németországban is. Míg minálunk a mult század utolsó évtizedeiben mutatkozott némi érdeklődés a kynológia iránt és sportszerű kultiválása alig negyedszázados múltra tekinthet vissza. A magyar kutyasport legfőképpen a németországi és ausztriai sportélettel tartott fenn szorosabb érintkezést s így kynológiai tevékenységűnk a német kutyasport nyomdokain haladt. Egy-két neves kynológusunk az angol sportéletbe is belekapcsolódott és különösen a vizslatenyésztésben sokat köszönhetünk ezen a téren Hanvay Zoltán és Fónagy József áldozatkész fáradozásainak. A magyar kutyasport megteremtésének ők voltak az úttörői. Általában, hogy nálunk egy kis kynológiai élet és kutyasportmozgalom megindult és gyökeret verhetett, azt elsősorban és tisztán a vadászó közönségnek köszönhetjük. Vadászainknak volt még a legtöbb érzékük a sport iránt, mert hiszen ez természetes is, mivel ez szoros összefüggésben állott a vadászat sportjával és ők cselekedtek ezen a téren legelőször és legtöbbet. A luxustenyésztők azonban hosszú ideig semmit sem csináltak, legfeljebb a maguk gyönyörűségükre tartott és leggyakrabban mitsem érő kutyáiknak magasztalásában találtak örömet, de a szó igazi értelmében vett sporttenyésztés iránt semmi hajlandóság nem mutatkozott. Egyetlen pont, ahol a kynológia, a telivérebtenyésztés lábát megvethette, a Parthay Géza szerkesztésében megjelent «Vadászat és Állatvilág» («Zoológiai Lapok») volt. Ez a lap, mint az «Országos Magyar Vadászszövetség» hivatalos lapja, állandó kynológiai rovatot nyitott és ezen át tudott a magyar ebtenyésztés a nyilvánosság elé lépni, híveket, barátokat szerezni ennek a sportnak is. Tehát a magyar kynológia a vadászsport talajából nőtt ki. Nehezen tudott gyökeret verni, de az elhintett mag jó talajba került. Mindjárt a kezdet kezdetén olyan mívelői voltak e sportnak, akiket Angliában éppúgy ismertek, mint Németországban és ide-