Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

II. A vadak életjelenségei

91 A lóval egyező és arányos termetű vadaknak, u. i. a szarvasféléknek, zergének, vaddisznónak, kutya- és macskaféléknek a járása olyanforma, mint a lóé: lépés, ügetés, vágtatás. A lépve menő rőt vadról azt mondjuk: vonul, (lassan, nyugodtan, vigyázva, óvatosan vonul), a ragadozókról lopódzik. Az ügető vad fut, a vágtató szökell; s ha erösebben teszi: iramodik. Az ügetés különös módja a poroszkálás, midőn az állat majd a bal, majd a jobb oldali lábaival lép egyszerre. Látható néha a medve és kutya nyomán. Az előbb emiitett vonuló vadak az első bal lábbal egyszerre emelik a hátulsó jobb lábat s viszont az első jobbal a hátsó balt. A mellett a hátulsó láb az első nyomába lép. Ettől ugyan történik eltérés; de az különös ismertető jel. Mennél vastagabb az állat teste, annál távolabb esnek a jobb és bal oldali lábak s annálfogva azok nyomai is egymástól. A nyomvonal ennélfogva kétsoros, vagy a mi szembetűnőbb, zigzugos. (Lásd a szarvas, dám nyomát.) A két sor távolsága egymástól (33 ábra) a nyomköz. Az ügető vad jobban maga alá szedi lábait, hogy teste a gyors mozgás következtében ne lóbálódzék; a nyomvonal kettős sora ennélfogva közeledik egymáshoz, söt, mint pl. a róka nyomán látható, egysorossá (zsinórossá) válik (53. ábra). Az ügető állat két-két lábát egyszerre teszi le keresztben a földre. A vágtató állat hátulsó lábaival egyszerre szökell tova, mig az elsőkkel egymás után fogja föl magát. A hátulsó lábak nyoma mindig túlhaladja az elsőket; ezeké pedig egymásután következik. Az aránytalanul hosszú hátulsó és rövid első lábakkal biró állátok, s a nyul meg az evet (mókus), szökellve járnak; nyomuk ennélfogva mind a lassú menésben (baktatás, bukdácsolás), mind a gyors futásban egyforma. A nyomcsoport Y-alaku: a midőn a felső páros nyom a hátulsó lábaké, az alsó egymásután következő pedig az első lábaké. Az állat arra felé ment, a merre az Y két ágának nyilása van. (43. ábra A). Azok az állatok, melyeknek teste a lábakhoz mérten tulhosszu, milyenek a borz- és a nyestfélék, szintén inkább szökellve járnak. Közbe-közbe azonban néha lépnek és ügetnek