Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Madarak - Nappali ragadozó madarak - III. Sólyomfélék

66 Hazánkban több helyen fészkel, de nem közönséges. Legszívesebben nagyobb vizek közelében, erdőkben, sziklákon, romokon tartózkodik. Télre délfelé elvándorol, igen veszedelmes ellensége a vadállománynak, baromfinak. Vándor-sólyom, hegyes szárnyú kánya (Szeged), galambfogó héja. Kisebb a kerecsennél. (38—43 cm.) Szárnya eléri a farka végét; a pofasáv széles és felül a szem alatt hátra terjed s összefolyik a fejbub színével; a czomb tollazata foltos, vagy szalagos; a tarkó világos foltozatu; viaszhártyája és lába zöldessárga, az öregeké sárga, csőre kékesszürke (néha az alsó káva töve sárgás), kampója felé feketedő. Az öreg him fejbubja feketés, vagy sötét palaszin szürke, sötét, keskeny szárfoltokkal és harántsávolyokkal; az evezők szürkésfeketék, belső felük világos haránt foltokkal; alsó teste fehér, a mell táján némi rozsdás szinü árnyalattal és fekete finom hosszanti foltokkal, alább fekete harántsávokkal és foltokkal. A tojó hasonlit a hímhez, csakhogy nagyobb s melle rozsdásabb árnyalatú. A fiatalok a kerecsenhez hasonlítanak inkább, csakhogy szárnyuk a fark végét éri; bajuszuk erösebb és szélesebb; farkuk alig foltos (kis köralaku rozsdásszinü foltok), söt rozsdaszin fehéres hegyét leszámítva, inkább egvszinü; fejbubjuk barna, világosabb szegélyekkel, s nem rozsdás szinü ; alsó testük sárgásfehér, sötétbarnán hosszant foltos, mindig ritkábban, mint a kerecsennél. Különben ennek a sólyomnak színezete fölötte változó s nagysága is ingadozó; azért faji jegyeire nagyon vigyázni kell. Nálunk meglehetősen közönséges, de még sem fészkel nagy számban. Hegyes, sziklás vidékek erdeit szereti, de költözködéskor a lapályon is látható. Szárnyasaink legvérengzőbb ellensége. Zsákmányának fölébe kerekedik s ugy vágja le; miután pedig ezt nagy erővel teszi, földön ülöt megfogni nem tud. Hangját: giak, giak, gajak, ritkán hallatja. Kányák s más ragadozók gyakran addig üldözik, mig prédáját elbocsátja s nekik engedi.