Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.
I. A vadak leírása - Madarak - Nappali ragadozó madarak - III. Sólyomfélék
67 Kis sólyom, törpe sólyom, téli sólyom. A legkisebb sólymunk ; csak 2.ŐV2—29 x/ 2 cm. hosszú. Szárnya a fark 2/ 3 részét födi; az 1. és 2. evezötollának a hegye belső felén kivágott; bajusza gyenge; viaszhártya és lábak sárgák, a fiataloké zöldesbe hajlók, csőre szaruszin szürke. A fiatalok kis kiadásban a vándorsólyom és a kerecsen fiataljaira emlékeztetnek,*) de a karvalyra is, utóbbitól alsó testök foltozata választja el, mely fehéres alapszínen erősen barnaszinü és hosszúkás, míg a karvalyé hullámosan harántcsikozatu, a farkuk rozsdásfehéres és szürkésbarna harántsávolyokkal tarkitott. Öreg hitnek és az öreg tojók egymáshoz hasonlítanak, de nálunk ritkán láthatók, ezeknek feje búbja és felső részei szürkéskékek, vonalas fekete szárfoltokkal; a fark középső tollai egyszinüek, végükön fekete széles sávolylval, hegyükön pedig világosabb szegéssel, a többi tollak (a farkon) belső felükön elmosódott feketés haránt foltozásuak, egyébként a fark felül olyan, mint a hát, de a tollak szárai feketék; az első evező külső széle fehéres, a többi palaszinszürke; a nyak fölül rozsdaszinü, feketén foltozott örvet visel, alul fehér, valamint a torok is. Nálunk öszszel októberben jelenik meg s télen át nem ritka. Téli madarainkat tizedeli. Nagyobb madarakat is megtámad, szárnyuk aljába vág, szinte testükbe furakodik. Kék sólyom, herjóka (Békésm.), fekete vércse (N.-Kanizsa), kaba (Nógrádm.), szakállas vércse (Vasm.). Körülbelül akkora, mint a kis sólyom, de a szárnyak hegye a farka végéig, vagy azon tul ér; csak az első evezőjének hegye van belső oldalán kivágva (a kis sólyomén a 2. is); középső lábujja igen hosszú, bajusza erős, kirívó, s mint a vándor sólyomnál a szem alatt összefügg a tarkó színezetével; viaszhártyája, lábai szürkéssárgák, vagy sárgák; szemei sötétbarnák; csőre tőben sárgás, közepén kékesszürke, kampója fekete. Az öregek fejbubja barnásfekete, a tarkó alatt rozsdaszin fehér tarkázat, egyébként felső teste barnás palaszinii; az evezők belső felén rozsdaszin-fehér haránt foltok, a fark*) Azok azonban sokkal nagyobbak.
