Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Madarak - Tyúkok - Fajdok

30 Hiúz. A hiúz (európai párducz) legveszedelmesebb ellensége a vadállománynak, csak az a szerencse, hogy ritkán fordul elő. Termetére hasonlít a kinőtt vadmacskához, csakhogy nagyobb annál. Színre vörösbarna, sötétebb szinü, meglehetős sürü, rendetlen foltocskákkal tarkázott.*) Hasa fehér, farka vége és füle külső oldala fekete. Pofája tömött, fehéres bajuszszal fedett. Füle hegye hosszú szörpamacsban végződik. A nőstény kisebb, halványabb szinü. Pacsmagolása februáriusban megy véghez, midőn vékonyan és magasan kezdődő, tompán és mélyen végződő hangokat hallat. A nőstényt követő kandúrok egymás nyomába lépnek. Madarak. Tyúkok. Zömök testalkotásu, rövid lábu madarak. A kakasok és tyúkok tollazata feltűnően különböző. Rosz repülők, minélfogva leginkább a földön élnek s táplálékukat kapargálva keresik. Fészekhagyók. v. i. a csibék alig hogy kibújtak a tojásból, követik anyjukat s csakhamar megtanulják a táplálék fölszedését. Fajdok. Lábuk gatyás, a lábujjak szélei fésűs szarunyulványokkal fegyverzettek. Szemeik körül többé-kevésbbé élénk piros szinü, félhold-alaku bibircsós csupasz hely van. (Szemrózsa.) Csőrük rövid, erősen hajlott. Orrnyilásaik tollasak. Hátsó ujjuk rövidebb, alig éri a földet. Robajjal szállanak. Leginkább hegységi erdőkben élnek s bogyókkal, magvakkal, fák rügyeivel és gyenge hajtásaival táplálkoznak. Nem vándorolnak. Siketfajd. A kakas tollazata a hátán, szárnyán : sötétbarna, hasán fekete, fején, nyakán, mellén pedig aczélszinzöldes. Feketék *) A kölykök foltjai a féléves korig élénkebb szinüek.