Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

I. A vadak leírása - Emlősök - Nem kérdődzők - Rágcsáló vad

20 mint az emsének. A vaddisznó sörtéje szennyes fekete vagy szennyes szürke, vannak azonban sárgásbarna szinü vaddisznók is, melyekről azt tartják, hogy szelid disznók ivadékai. A vaddisznó élete 25—30 esztendőre tehető. Erős, kifejlett példányok súlya 150—200 kg., vannak azonban 300 kg. súlyúak is. Az erdei november közepén vagy végén kezd búgni és folytatja azt január végéig. Ilyenkor az erős kanok, melyek rendesen remete életet élnek, felkeresik a fiatal kanokkal, südökkel és malaczokkal 30—40 darabból álló konciák-ban élő emséket, s a fiatal, gyengébb kanokat elverik. Egyenlő erejűek ilyenkor erős csatákat vivnak az uralomért. A bugás bevégeztével a gyengébb kanok ismét visszatérnek a kondához. 18—20 hét múlva a hasas emsék elhagyják a kondát és félreeső nyugalmas helyen gályákból, mohából és száraz fűből vaczkot készítvén, a südök és gyenge emsék 4—6, az erösebbek gyakran 11—12 malaczot ellenek. Feltűnő, hogy vadaskertekben a szaporulat sokkal gyengébb. A stomfai vadaskertben átlag .2—6, a balogváriban pedig alig esik egy-egy emsére átlagosan több egy-egy malacznál. A malaczok sörtéje sima és barna, melyet a test hosszában elnyúló sárga sávok tarkítanak. Kéthetes korukban már elhagyják a vaczkot és követik anyjukat. Öszszel megvedlenek és szürkés-barna téli sörtéjük női. A következő év végével az emse südök már megbugnak. Rágcsáló vad. A vadak ezen rendjét a rágcsálásra szolgáló első éles metsző fogak jellemzik, a melyek felső végükön kopnak, az alsón pedig tovább nőnek. Ha az állatok a rágcsálásban akadályozva vannak, metsző fogaik túlságos hosszura nőnek, s őket az evésben akadályozzák, minélfogva éhen kell veszniök. Nyul. Nálunk kétféle nyul van: a mezei és az üregi nyul, mely utóbbi Európa déli vidékéről származott hozzánk, mit népies neve — tengeri nyul — is igazol.