Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

II. A vadak életjelenségei

112 tartanak s azok 1—2 éves malaczaival együtt 6—10 drbból álló csoportokban közös vaczkot, u. n. teknőt tarnak, melyet hideg időben száraz lombbal, mohával kibélelnek s a melyben fejjel a közepe felé fordulva nyugszanak. Az öreg kanok vizmosások szélén álló agg fák gyökerei alatt szeretnek tanyázni. A vadsörtés, ha csak teheti és nem zavarják, visszatér megszokott vaczkára. A nyul 5—9 cm. mély s teste hosszúságának megfelelő raczkot kapar a földbe, melynek eleje nyáron rendesen északnak, télen délnek, szeles, zivataros időben szél alatt van. Az üregi nyul, mint neve is mutatja, üregekben lakik, szintúgy a róka, a borz és vidra. A borz többnyire erdőben s azon helyek közelében ássa barlangját, a hol tápláléka közel van. Magasabb pontokat s puha földet szeret választani, de ha rászorul, sikon is, meg kövek között is letelepszik. A róka vagy maga készit odút magának, vagy a borzét foglalja el; vizmosások és patakok partoldalaiban, kiváltképen ha a föld puha, maga is kapar magának. Mind az üregi nyul, mind a borz és róka barlangjának több kijárása szokott lenni. Táplálkozás alkalmával szintén hagynak a vadak nyomokat maguk után. A szarvas, dám, őz, nyul, kiváltképen télen s ha kérges a hó: lerágja a fák kérgét. A magasságról, melyben a rágás történt, következtetni lehet a vad minőségére, bár nagy havak idején a nyul rágása is magasan történik. A legelés módjáról is lehet a vadra következtetni, tudni kell azonban, hogy a vad sohasem legel oly mohón, mint a házi állat. Legválogatósabb az őz. A vaddisznót túrása árulja el, melyet sokkal mélyebbre vájva és egyenesebb sorokban végez, mint a házi sörtés szokta. A borz szintén tur, mikor makkot, vagy más erdei gyümölcsöt, gyökeret, gombát, bogarakat, pajodokat keres. Túrása olyanforma, mint a gyenge südö sörtésé. A ragadozó vadak mindig hagynak valamit abból, a mit szétmarczangoltak, mert vagy nem birták egészen fölfalni,