Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.
II. A vadak életjelenségei
108 a farkaséhoz hasonlóan hosszabb és keskenyebb. A karmok is erösebbek és hosszabbak. A rókának szintúgy, mint a farkasnak, az ügetés a rendes járása, s nyomképe zsinóros. A hátsó lábával rendesen az első nyomába lép s csak kivételképen marad vissza, mikor a nyomköz is jobban láthatóvá válik (53. ábra a). Ha gyorsabban üget, a hátulsó lábak az elsők nyomait mintegy nyomtávolságra*) túllépik, a nyompárok messze vannak egymástól (53. ábra b). A gyors futás nyomképe hasonlit a farkaséhoz (félköralaku, 53. ábra c); ugy ez, mint 54. ábra. a szökellő futásé azonban rendkiVadmacska- vül változatos, majd köriv, majd nyom. f er (j e vonal, majd három nyom a) lábnyom, * „ ^ügetönyom. vonalban, egy pedig a kozepso c) futónyom. mellett oldalt, majd kettő egymás előtt és ugyanigy kettő mellette (53. ábra c és d). Ha lopódzva megy, rövideket lép. Ezt a nyomot meg lehet találni utak és nyiladékok mentében, erdei tisztásokon és vágásokban, a hol keresgél, szaglászik. A vadmacska nyoma egészen olyan, mint a szelidé s biztos megkülönböztető jelet nem mutat. Formája kerekded, a ""sarok és 4 ujj világosan préselődik le, karmok nem láthatók (54. ábra a). Azt tartják, hogy nagyobb, mint a házi macskáé, de ez csak azon esetben igaz, ha a vad is nagyobb. A vadmacska rendes járása is ügető, nyomképe tehát zsinórozott (54. ábra b). A hátulsó lábak az elsők nyomába lépnek. A futás közben hátrahagyott nyomkép félkör-alaku, de 2 nyom mindig egymás mellé van téve (54. ábra c). A hiúz nyoma olyan, mint a vadmacskáé, csakhogy nagyobb még a farkasénál is. A karmok csakúgy mint a *) Hogy t. i. még egy nyom elférne közöttük.
