Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.
II. A vadak életjelenségei
109. macska nyomában le nem nyomódnak. Jellemző a nagy lépése, a mely lopódzkodva 47, ügetve 79 cm. Utóbbi esetben nyomképe zsinóros, a lopódzkodóé pedig erős nyomközii. Gyakori visszatérése a nyomon kinyomozását fölötte megnehezíti. A siketfajd nyoma*) körülbelül olyan nagyságú, mint a pulykáé. Ujjai télen az azokat szegélyező szarunemü sörték miatt nem nyomódnak le élesen a hóban, bár az ujjak izülete látható (55 ábra) 55. ábra. Siketfajdnyom bal láb. Mellette a csapás. Dürgés után (voltaképen vedlés idején) az ujjak sörtés szegélye, meg a karmok is lehullanak. Ilyenkor a nyom élesebb. A sarkantyú azonban kis távolságban a sarok mögött pont alakjában mindig lenyomódik s a test oldala felé mutat. Futónyoma zsinóros. A tyúk nyoma kisebb, lépése rövidebb, nyomköze nagyobb. A nyirfajd nyoma olyan nagy, mint a házi tyúké. Az ujjak tollasak lévén, tompok nélkül nyomódnak le. A karmok hosszuk és hegyük mélyen préselődik le (56. ábra). Más madár nyomától az ujjak izületének s a sarkantyúnak látatlansága különbözteti meg. Az ujjak erősen szétállanak. Futása zsinóros. A császármadár nyoma olyan nagy, mint a félig megnőtt tyúké. Ujjai tollatlanok lévén, élesen préselödnek le a sarkantyu56. ábra. Nyirfajdnyom. *) A nyom mellett látható a csapás, v. i. a nyomvonal.