Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

II. A vadak életjelenségei

akkor is emberlakta helyek közelében. Ez utóbbi esetben pedig nem járkál anynyit, mint az előbbi. Végre a nyuszt biztos ismertető jele a mósuszszagu hullaték. A nyestek nyomát hasonlónak mondják a macskáéhoz, de ez nem áll, mert a macska nyoma kerekded, a nyest nyoma hosszúkás, a macskanyomban nem láthatók a karmok, a nyestnyomban pedig igen. Könynyebben összetéveszthető a futó nyest nyomképe a nyúléval,mert az is Y-alaku (50. ábra c) s mind a két nyom hosszukás

; de a nyest nyoma nem annyira kihegyzett, mint a nyúlé s az Y-os nyomkép sem állandó. A lopódzkodó nyest lépésben jár, amidőn hátulsó lábával pontosan az elsőbe és annak melléje lép, nyomképe ekkor váltakozva félkör alakú (50. ábra a). Szokottabb járása a szökellő (50. ábra b). Ez alkalommal is majdnem nyomba és egymás mellé lép, a jobb lábát valamivel előbbre rakva. Ez a páros nyom jellemzi a menyétféléket s a hasonló hoszszu testű vidrát is. A futó50. ábra. Nyest nyomképe. a) lopódzkodva, b) szökellve, e) futva. 49. ábra. Vidra csapása. a) lépés, b) szökellés, c) futás.