Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

II. A vadak életjelenségei

106. lépés (50. ábra c) hasonlit a nyúléhoz, de némely nyom képében látható a vidránál már megmutatott félkörű elhelyezés is. A görény nyoma kisebb a két előbbiénél (mintegy 2/

3), de összetéveszthető a fiatal nyestével, csakhogy annak hoszszabb a lépése. Rendesen azonban szökellve járván, leggyakoribb nyoma a páros, mely néha visszamaradás, vagy túllépés folytán hármassá válik (51. ábra a), néha, ha jobban # % siet, négyes és fölötte változó (51. ábra b). A futás nyoma is fölötte változó (51. ^ ábra c), a gyors fu%tamoclás (iramodás) $ már ismét párosabb (51. ábra d), néha a nyulnyomra emlékeztet. Figyelemre méltó, hogy a görény ~ sarkának és ujjainak domborulatai, valamint karmai is job^ ban préselödnek le havon, mint a nemes nyestéi. ^ A nagy menyét (hermelin) és a kis menyét nyoma hasonlit a görényéhez, csakhogy az elsőé fél-, a másodiké negyedakkora, a sark és ujjak domborulatai, valamint a karmok is jól lepréselödnek. A menyét rendes nyoma a páros (szökellő), futásban pedig a nyúléhoz hasonló. A farkas nyoma hasonlit a nagyobb kutyáéhoz, csakhogy a farkasé hosszabbnak, keskenyebbnek és hegyesebbnek látszik, mert a kutya sarka és ujjai húsosabbak, vastagabbak s annálfogva kerekdedebbek és egymáshoz közelebb állanak. Viszont a farkaséi keményebbek lévén, élesebben 51. ábra. Görény nyomképe. a) b) szökellés, c) d) futás.