Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

II. A vadak életjelenségei

nyire kissé hátra maradozik (47. ábra), ügetve azonban az első lábak nyomába lép. Tömzsi termeténél fogva nyomköze szembetűnő s annál jelentékenyebb, mennél kövérebb. Futás közben hátsó lábaival átszökik az elsőkön, miközben lábait egymás mellé rakja. Nyomképe ennek következtében félköralaku (47. ábra b). A vidra nyoma némileg hasonlit a borzéhoz, de megkülönböztethető arról, hogy ujjai széjjel állanak, valamint a karmok hosszabbak, az uszóhártyák pedig nedves talajon lenyomódnak (48. ábra). Tartózkodási helye vizek közelében lévén, már az is elárulja. Lépésben a hátulsó láb egészen visszamarad az első mögött, ugy, hogy a lábnyomok majdnem egyenlő távolságban következnek egymás után (49. ábra a). Ha kissé gyorsabban halad, akkor szökell s a hátsó lábakkal az elsőkbe lép. Nyomcsoportja ilyenkor páros (49 ábra 6). Ha fut, lábait egymás mellé rakja s a hátsókkal átugorja az elsőket (49. ábra c). Friss havon a csapás hátoldalán szakgatott vonal látható, melyet a fark seper. A nyestek közül a nemes (nyuszt) és a kövi nyest nyoma nagyon hasonlit egymáshoz, mindazáltal a nyuszinak talpa szőrös, a nyesté meztelen lévén, az elsőé nem nyomódik le oly tisztán, mint az utóbbié. Kemény, vagy nagyon laza talajon azonban e különbség észre nem vehető, s annálfogva ezen jel biztosnak nem tekinthető. A nemes nyest azonban inkább erdőn él, a kövi pedig emberlakta helyeken és csak kivételesen található az erdőn, s 104 a b 47. ábra. Borzcsapás. a) lopódzás, b) futás. 48. ábra. Vidra nyoma.