Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

II. A vadak életjelenségei

103 tozik szökellövé, az pedig csakhamar megszűnik. Az utolsó nyom a rendes nyomkép. Arról ugrott ki. Nyilt mezőben rendesen visszatér a saját nyomán s abból ugrik ki, a mennyire csak bir, a vaczok felé. Innét egy darabot az előbbi nyom irányában megy s aztán ismételve ki-kiszökellvén, majd vissza-visszatérvén, a vaczok felé tart rézsútos és zig-zugos vonalakban, mig végre nagy ugrással beleveti magát a vaczkába (44. ábra). Az üregi nyul nyoma egész olyan, mint a mezei nyúlé, csakhogy félakkora. A mókus, v. i. evet nyomát nem lehet más állatéval összetéveszteni, már azért sem, mert mindig valamely fához fut s azt kerülgeti; de nyomában láthatók a hosszú karmos ujjak is. A medve hátulsó lábainak nyoma hasonlít az emberéhez; mindazáltal könnyen megismerhető telitalpuságáról, továbbá a karmok lenyomatáról az ujjak előtt és a sarok keskenységéröl, minélfogva formája tompa ékalaku. Az első lábak nyoma kerekdedebb, söt egészen kerek, ha a sarok le nem nyomódik. A medve hátulsó lábaival vagy az elsők nyomába, vagy kevéssé azok mögé lép. Csak a futó nyomon válnak el az első és hátsó lábak nyomai egészen egymástól (45. ábra). A borz nyoma (46. ábra) A medve nY

o

maz állathoz mérten igen nagy : kép

e' a hátulsó mintegy 42, az első 48 mm. széles, a karmok nélkül a hátulsó 69, az első 70 mm. hosszú; lépése ellenben rövid, legföljebb 45 cm. hosszú. Az első lábak karmai háromszor oly hosszúak, mint a hátsóké. A nyomon mind az 5 ujj lenyomata látható a talp 3-tagu domborulata fölött (46. ábra). A sarok tompa. Lassú menés közben, mikor lopódzik, hátsó lábával több45. ábra. 46. ábra. Borznyom.