Illés Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv a M. Kir. erdőőri szakiskolák számára. Budapest, 1907.

II. A vadak életjelenségei

102. magában jár, az emse csak ha malaczozni készül. Az agyaras nyoma nagyobb testi súlyánál fogva mélyebb, az emséé csak akkor, ha erősen hasas. A többi fölsorolni szokott nyomjelek nem biztosak. A mezei nyal nyomcsoportja Y-alaku (43. ábra a). A nyul mindig szökellve halad, a midőn két hátulsó lábával egyszerre löki el magát a földről, első lábaival pedig egyikkel a másik után fogja föl magát. A hátulsó lábak nyoma mindig túlhaladja az elsőkét. A haladás irányát tehát mindig azok mutatják. A baktató nyul a 2 hátulsó lábát egymás mellé, a futó rézsent egymás elé teszi (43. ábra b). $ A baktatva haladó nyul az egész 43. ábra. ci) baktaló, b) futó nyul nyomcsoportja. 44. ábra. Vaczkára térő nyul nyoma, a) jövés, b) visszatérés, c) kiugrások, d) vaczok. lábával lép a földre, a hátulsó láb nyoma ennélfogva hosszúkás, a futó azonban csak az ujjak által környezett valódi lábbal, minek következtében a hátsó és első lábak nyomát nehezebb egymástól megkülönböztetni. Mindazáltal a hátulsó lábbal történvén a szökellés, de az maga is nagyobb lévén : a hátulsó láb nyomának nagyobbnak kell lenni. Érdekes a nyúlnak cselvetése vaczokratérés alkalmával. Ez havon látható. A rendes bukdácsoló nyom egyszerre átvál-