Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - I. Fejezet: Emlősök - Hasznos vadak

22 Leírása. Színezete. Agancsok fejlMése. Hazánkban alig van tágasabb erdőterület, melyet e kecses vadfaj ne élénkítene. Az egyes testrészeket ezen vadfajnál is ugyanazokkal az elnevezésekkel illetjük, mint a szarvasvadnál; csak élénk, tüzes nagy szemei alatt nem bír könygödröcskével, felső állkapcsában nincsen meg a gyöngyfog, s a fark kívülről csak csonka kupocskaként inkább érezhető, mint látható. A suta nemző részén — hüvelyén — nagyobb kiálló szőrcsomó van, melyet köténynek mondunk; a bak csékhiivelyén levő, szintén hosszú szőrcsomót pamacsnak nevezzük. Az őzvad szine nyáron sárgás vörhenyes, vagy barnás vörös, télen szürke vagy szürkés barna ; a nyári csuha szőre szaporátlan és rövid, a télié siirü, hosszú és puha. Ritkaságként előfordulnak fekete, tarka és fehér őzek, mely utóbbiak rendesen albínók, azaz piros szeműek. A czombok hátulsó része mindig fehér s tükörnek mondjuk. A vetkőz és ideje április, május havára esik, s ebben az időszakban gyakran látni tarka özeket. A karcsú, fényes, fekete- csülkü lábak zömök, henger testet hordanak, melynek ékessége a karcsú nyak és a kecses kifejezésteljes fej. Az orr fekete, mindig hűvösen nedves; fényesen feketék, alul fehéren szegélyezettek az ajkak. A tojásdad kb. 15 cm. hosszú fül folytonos mozgékonyságban van. A bak egymástól kb. 5 cmnyire elálló rózsatőkön, a rötvadhoz hasonló módon agancsot fejleszt. A suta — ritkán előforduló álképződmények kivételével — nem visel aganacsot. Erős bakok novemberben, gyengébbek deczemberben vetik azt le és februárban, márcziusban az uj agancs kéreggel fedve ugyan, de már tökéletesen ki van fejlődve; ezután csak a kérget hámozzák le róla az által, hogy gyenge fatörzsekhez dörzsölik. Az agancsot rendesen a kor haladásával fejlesztik, de a villát kedvező körülmények között átugorják, azaz mindjárt a másik évben hatos agancsot fejlesztenek ; az agancsok fejlődéséhez képest c s apo s, villás, hatos, azok alakjához képestkeresztes baknak nevezzük. A hatos fokkal az agancs rendesen elérte fejlődése tetőpontját, s csak vastagságra, a rózsák méretére, s gyöngyözetre nézve szaporodik. Tudnak ugyan nyolczas, tizes, tizenkettes agancsokról is, de ezek igen ritkák, s mindenkor igen rendhagyó alkotásuak. Másrészt nem lehet em-