Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - I. Fejezet: Emlősök - Hasznos vadak

23 lités nélkül hagyni, hogy az agancsoknak rendhagyó fejlődése épen az őzeknél aránylag igen gyakori, s csaknem mindig egyes testrészek, különösen a nemző mirigyek megsértésére vezethető vissza. Az őz különösen az előerdőket, a lomberdőket, a síkságoknak rétekkel váltakozó ligeteit s ezekben a lehető legnagyobb nyugodalmat, csendességet kedveli, a melynek megszűnte igen könnyen az egész őzállomány kiváltását, esetleg pusztulását is maga után vonhatja. Nappal lombsürükben szeret tartózkodni, de nem kerüli a szálas erdőt sem, ha abban nyugalmat és kellő fedezetet talál. Kopár aljzatú bükkszálasban a legritkábban tartózkodik. Mielőtt lenyugszik, az erre kiszemelt helyről a mohát, meg a lombot előlábaival eltakaritja, s a nappalt — ha ugyan fel nem zavarják, estig, a midőn tápra vonul, fekve tölti el. Az őzvad nem él csapatokban, hanem családonkint, melyek egy öreg sutából, a gidákból, s egy-két üszkéből állanak; ezeket a bak rendesen követi. Hajnal pirkadásakor az őzvad ismét viszszavonul a siirübe, de nappali tartózkodása helyét nem tartja be oly következetességgel, mint a szarvasvad, sőt nyáron a nagy melegben, vagy midőn a legyek és bögölyök üldözik, a vetésekbe heveredik nappali nyugalomra. Télen a családok néha csapatokba is verődnek, s szivesen felkeresik a fris vágásokat, melyekben a levágott fák rügyeiben tápra, különösen a fölötte kedvelt fagyöngyre akadnak. Ez az özvadnak oly kedvencz eledele, hogy azzal a szomszédságból igen könnyen át lehet terelni. Az őzvad sohasem heveredik pocsolyába — nem dagonyáz, s ivásra is csak tiszta, fris vizet keres fel, a melv egyik létföltétele; a hol tehát folyóvíz nincs, ott az állóvíz medreit folytonosan tisztán kell tartani. Tápra nézve egyezik a rőtvaddal, de nem rágja le a fák kérgét, s nem ássa ki a földben növő termékeket, mint a szarvasvad, mig ellenben zsenge ültetvényekben a rügyek lerágása által tetemes károkat okoz. Az őzvad különféle hangokat hallat; a bak által űzött üsző sipit, félénken sipító hangot ad, — melynek utánzásával a bakot a puska elé csalják — hívásra vagy sípolva vadásznak (németül „blattén", mert a hangot egy kis falevélnek az ajkak közé szorításával s fúvással idézik elő); az őzvad riad, Tartózkodása. Tápláléka. Hangja.