Hőnig István: Vadőr. A vadászati ismeretek kivonata vadőrök részére és magán használatra. Budapest, 1895. / Sz.Zs. 1430

I. Rész: A vadaknak természetrajzi leírása - I. Fejezet: Emlősök - Hasznos vadak

I. RÉSZ. A vadaknak természetrajzi leírása. I. FEJEZET. EMLŐSÖK. A) Hasznosak. 6. §. A szarvasvad, rőtvad vagy fővad (Cervus elaphus. L.) A liim: szarvas, szarvasbika, agancsos. A n ő s t é 11 y : suta, tarvad vagy egy darab vad*). A nemzedék: borjú, szarvasborju, üszkeborjú, üsző. A test hossza**), az állat súlya igen változó. (90—250 kgr.-ig is, de ritkán nag}

Tobb.) A szarvas a honi vadak között a legnagyobb s az agancsnál fogva, mely a bika fejét disziti, a legszebb, a legnemesebb vad. A füleket vadásznyelven n e s z e 1 ő-knek mondják: a szemek alatt hosszúkás mélyedések vannak, a kö nyárkok vagy könygödrök, melyekben zsiroskás nedv, a szarvas pézsma gyülekezik; a szemfogakat gyöngy fogaknak nevezzük. A lábak hasitott körmökkel, csülkökkel birnak, a hátulsó eltörpült lábbujjakat álcsülköknek nevezzük. Az előlábak fölött a vállapok vannak, a hátulsók fölött a czombok. A felső testrészt a farktól a bordákig remek-nek, innen a nyakcsigolyákig h á t-nak, a remek alatti részeket a vad vékony á-nak mondjuk. *) Sok helyen a sutát g i m-nek vagy g y i m-nek nevezik helytelenül ; mert ezen elnevezés ép ugy illik a bikára is ; „Gliytnes"-nek bizonyára nem azért nevezték el a Forgáchok várát, mert ott csupa suta volt, hanem mert gyakori volt a s z a r y a s t a d. **) Megbízható mértéket e vadnál megadni egyáltalában nem lehet, minthogy termetessége a legnagyobb mérvben a helyi viszonyoktól függ; a legerősebb pozsony-megyei szarvas alig hasonlitbató össze egy közepes máramarosival. Elnevezés, nagysig. A szarvas test-részei.