Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

92 Kotor (gräbt) a róka, a borz, a tengerinyúl. midőn lyukat ás magá­nak ; innen kotor ék (Bau) a róka, a borz, a tengerinyúl szállása ; kotor (plätzt) a rőtvad. midőn előlábaival a földet kaparja ; e tevékenység és annak eredménye a kotrás. Kotyog (knappen) a fajdkakas, 1. I. rész, II. fej. B) 2. Kóvályog az orvmadár és a holló, mikor fönt a levegőben tág­kor ökhen ide s tova kóborol. Kövér (fett) a nyúl; nem hízott; 1. ezt. Közeledés (Avanciren), midőn az eb, vadat szimatolva, lehasal és így hason csúszva közeledik a vadhoz. Középág (Mittelsprosse) a ven­dégág fölött, illetve az agancstörzs közepén fejlődő agancság. Középfajd (Rackelhahn) ritkáb­ban a siketfajdkakas és nyirfajdtojó, gyakrabban a nvirfajdkakas és siket­fajdtojó korcsa. Központgyujtó vagy központ­tiizii rendszer (Centralfeuersystem), melynél a gyúszeg a töltényhüvely kupakjában elhelyezett gyutacs kö­zepére csapva lobbantja fel a puska­port. Kujtorog a farkas, midőn préda után ide-oda kóborol. Kukora, helyesebben silány — az agancsról mondatik, a mely kes­kenyen összeáll. Knies (Verschluss) azon emeltyű, mely a hátultöltő puskáknál a csövek és a závárzat közötti feszes záródást közvetíti. Hosszú kulcs (Hebel-Ver­schluss), mely a kis agy hosszában fekszik és emeltyűs-kulcsnak is mon­datik ; kcngyelk. (Bügel-V.) mely a kengyelvasat takarja, s a legújabb a závárzatk. vagy felső k. (Oberer V.), mely a sárkányok között van el­helyezve. Kunyhó 1. dögkunyhó és bagoly­kunyhó. Kupacs a. ni. gyutacs. Kúposán szűkített csö (chokt­boring), a mely alulról felfelé szű­kebbé válik. Kiirt (Horn, Jagdhorn) sárga­rézbádogból készült kerek, alul igen tág öbű hangszer, melyet az úri va­dászatoknál a hajtó-ebek behívására és jelek adására, de az ünnepélyes tusok fújására is használnak; 2. (Hal­ber Mond) marhaszarvhói készült hangszer, vadászkürt, melylyel a ko­pók összeterelésére a gyülekezőt (1. ezt) fújják, azokat összekürtölik. Kurtály 1. cserkészkurtály. Kurtítani (stutzen) szokták volt előbb az ehkölj-köket, azaz fai-kuk­két ízét harapófogóval lecsípni, vagy késsel levágni; az újabli tenyésztők ezt határozottan elitélik, s az ebnek hibául róvják fel. Kutyabetegség (Rotz, Staupe) vagy zsigora, 1. I. rész, VII. fej. 9.; — kutyapecér (Hundejunge), a ki a kutyák gondozásával, etetésével van megbízva. Láb vagy mancs (Braute) a medve előlábát nevezik így ; a há­tulsó lábat talpnak. Lábszár (Ständer) a madarak­nak lába a térdtől a lábtőig, azaz a lábúj jakig. Lakat; helytelen kifejezés e lielj-ett szerszám, 1. ezt. Lankaster; feltalálója után el­nevezett »központgyújtó rendszerű«, hátultöltő puska. Lánctag (Kettenglied, Kette) a dió és a nagy rugó közt az érintke­zést közvetítő kis emeltyű a puska ­szerszámban. Lapát (Schaufel) a jávorvad és a dámvad agancsa negyedik évétől kezdve ; innen lapátos (Schaufler) a jávor- és dám-szarvas.

Next

/
Thumbnails
Contents