Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729
II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.
91 Kónyaíulii a nőstény nyúl, a mely füleit feje mellett lazán oldalt fekteti. Könyárok, könygödör (Thränenhöhle) azon mélyedések, melyek a szarvas-vad szemei alatt vannak ; ezekben a gyülekező nedűkből szőrrel vegyített sárgás kocsonya képződik, mely későbben megkeményedik s az úgynevezett szarvaspézsmát adja (Hirscbbezoar), melynek gyógyító hatást tulajdonítottak. Kopácsol (klappern, klopfen)a hajtó, ki a kerepelővel zajt csinál. Kopó (Jagdhund, Bracke, Wildbodenhund) vadnak üzésére természeti hajlandóságainál fogva alkalmas ebfaj ; kopószni (brackiren) kopókkal vadászni; ezen vadászati mód a kopószás (das Brackiren). Kopó-lánc a. m. füzér, 1. ezt. Korbács (Hundepeitsche) rövid, rendesen birkabőrszijakból font ostor, melylyel a vadászebet büntetjük. Korcs (Blendling, Bastard) két ebfaj nemzedéke. Kör (Kreis) vadásznyelven bármily alakú zárt vonal, melyben a vadászterület egy része körülzáratik hajtók és vadászok által, a kik a központ felé haladva, a vadat mind szűkebb térre szorítják ; e vadászati mód a körvadászat (Kreisjagen). Körgyujtórendszer (Randfeuersystem), mely szerint a gyúszeg a töltényhüvely gyutacsának nem közepére, hanem szélére üt, minek folytán az el nem sült töltényt igen gyakran még el lehet használni, ha azt a tölténykamarában kissé megfordítjuk. Wenrdl rendszere. Kormány (Stoss) a madár'farka; kormány-tollak (St.-Federn) annak farktollai ; k. fedötollak (St.-Deckfedern) a hosszabb farktollakat fedő kisebb tollak. Körmök (Nägel) az újjaslábú vadak ujjain lévő szaruforma hegyes képződmény, mely a járást, szökést elősegíti; körömre kap (tréfás kifejezés) a. m. elfut, elmenekül; körömvas (Stoppelzieher, Rammeisen) a puskavessző végére alkalmazott csigaszerű éles vas-szerszám, melylj-el az elöltöltőbe vert fojtást ki lehetett húzni. Korona (Krone) a szarvasagancsnak felső vége, ha az három ágból áll; koronás agancsos (Kronenhirsch) azaz legalább tizenkettes. Korpás sömör (Kleienfiechte) ebbetegség, 1. I. rész, VII. fej. 9. Körte (Birne) körtealakú, szigonyos vasfogó, melyre a falat (madár) reáhuzatik, de mihelytt a róka ez utóbbit megragadja, a szigonyok szája-padlásába verődnek. Körülnyomozni (abspüren, zu Holze richten, bestätigen) valamely erdőterületet a vezető-ebbel, vagy eb nélkül körüljárni annak megállapítása céljából, mennyi és milyen vad vonult be és ki. Kos (Widder) a juhfélék hímje. Koslatás (Hitze) az ebfélék fajzása. Kosz (Räude) ebbetegség, 1. 1. rész. VII. fej. 9. Koszorú a. m. rózsa, 1. ezt. Köszörül (schleifen) a fajdkakas, midőn dürögve kaszaköszörüléshez hasonló hangját hallatja ; v. ö. »dürgés« és I. rész. II. fej. B) 2. Kötény (Schürze) a rőtvad hüvelyét köröző hosszabb szőr. Kotol (brütet, sitzt) a tyúkfélék tojója, midőn testének melegével a tojásokat érleli; kotló-ház (Brutliaus), k.-kamara (Br.-Kammer), k.kosár (Br.-Korb), k.-láda (Br.-Kiste) a fácánok tenyésztésénél használt építmények és lcotlóhelyek; kotlójegy (Brutfleck) a tojó mellén a kotlás v. költés okozta tolllmllásból eredett kopasz folt.