Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

7ft Felága z, helytelen kifejezés, e helyett: »fára száll« v. »f. mászik«. Felavatás 1. vadászszá avatni. Felbontani (aufbrechen), vágást tenni a nagyvad hasán, hogy azon a belső meleg kitóduljon és gázok bensőleg ne fejlődjenek ; — a vad hasát a mellkasig felvágni. Felbukik (stürzt) a vad lövés után. Feldarabolni (zerwirken) az elejtett vad liusát rendszeresen darabokra vágni. Felemelkedik (erhebt sich) a medve, midőn a vadászt megrohanni akarva, hátulsó talpain felegyenesedik. Felgalyaz l. helytelen kifejezés e helyett: »fára száll« — »f.mászik«; 2. a galynak vagy véres galynak átnyújtása, a kalap mellé tűzése, midőn valakit vadászszá avatnak. Felfogni (abfangen) a vaddal szembe szállva, azt dákossal elejteni (medvét, vaddisznót); idegen kopót füzérre kötni. Felhúzni (spannen) a puskát, a sárkányt, azaz a puskát lövésre előkészíteni ; e helyett: »felhúzni a szerszámot«. Felkapja apuskát (anschlagen), azaz igen gyorsan megragadja, archoz emeli és céloz. Felnyársal (forkeln), a szarvas, az őzbak felnyársalja a vadászt, az ebet, vetélytársát, midőn agancsával megtámadja és megsérti. Felpattan (fährt aus dem Lager) 1. a nyúl, midőn vackából kiugorva nagy ugrásokban menekül; v. ö. »kigördül« ; 2. (prellt) a golyó, a göbecs a kemény, a fagyos talajról. Felröppen (steht auf, stiebt auf) 1. a vizsla előtt különben futó szánryas, midőn nagy robajjal szárnyra kel (a tyúkfélék); 2. a nyirfajdkakas, suhintás közben a császár, fajd, midőn a hivogatásnál nekitüzesedik. Felső kulcs (oberer Verschluss) a hátultöltő puskák závárzatát elzáró emeltyű, ha az a sárkányok között fekszik. Felső pecsét 1. pecsét. Felső test (Oberkörper) a madárnak háta, dereka, szárnyai. Felszáll (erhebt sich, bäumt auf) minden szárnyas, mely a földről v. vizről a levegőbe felemelkedik, vagy fára száll; a ragadozók (hiúz, vadmacska, a nyest félék) felszállanak vagy falra-, fára szállanak, midőn arra felmásznak; a hol ezt teszik, az a felszálló (Aufstieg). Felugrasztani v. felugratni (aufjagen) a vadat — különösen a nyulat — a. m. vackából kihajtani. Felvágja a farkát, gúnyos kizejezés, e helyett: »kiáll« / a nyulat elhagyó, tehát megálló agár az utolsó ugrásnál ugyanis rendesen felkunkorítja a farkát. Felveri (aufjagen) a vadász, a vizsla, a kopó, a hajtó a vadat, midőn felriasztja. Felveszi a szimatot (wittert, bekommt Wind) a vizsla, a kopó, az eb, midőn fris nyomra vagy vadra akadva, ezt jelzi; f. a falatot (nimmt an) a ragadozó, ha azt megeszi. Felveti magát a nyirfajdkakas, a császárfajd 1. felröppen. Felzúdul (erhebt sich) a nagy zajjal a levegőbe emelkedő vadludak, vadrucák serege. Fertő (Suhle) a. m. dagonya, 1. ezt; innen fertőzik (suhlt sich) fertőben, dagonyában heverész. Fészekalj (Gehecke) egy fészekből származott falka, sereg, család ; fészeklakók (Nesthocker) az oly szárnyasok, melyeknek fiókái a fészekben maradnak mindaddig, a mig re-