Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

69 Cél, célgOllll) (Fliege, Mücke) a puskacső végén kiálló gömböcske (göbecspuskáknál) vagy lemezke (Korn golyóspuskáknál), mely a helyes irányzásnál, a célzás-nál (Zielen) a csövet a vaddal és a célzó szemmel egy irányba liozza ; célozni (zielen) tehát annyit tesz, mint a puska csövén lévő célt a szemmel és a lövendő vaddal helyes irányba hozni. Cenk, vadászcenk (Jägerjunge) vadásztanonc v. gyakornok. Elavult szó. Cibok a félig meztelen, tollatlan madárfióka. (Gr. Zay M.) Cilier (Büsch) eltörpült, levágott cserjés fák hajtásaiból álló erdő, apró cserje, csalit, haraszt, bokros hely. Székely tájszó. Cikáz (Zick-zack-Flug) a szalonka, azaz fölreppenés után tétovázva ide-oda repül, mintha nem tudná, merre vegye irányát. Címer (Schild) a szárnyasok begyén és mellén lévő élénkebb szinű tollfolt, mely rendesen a hímet a tojótól megkülönbözteti, p. o. a fogolykakas mellén lévő vörös-barna — paizs- vagy címeralakú — folt. Comb (Keule) a hátulsó láhak felső vastag része ; combköz a szárnyasoknál a combok között lévő tollazat. Csahol (laut geben) a rendesnél vékonyabb hangú ugatást jelent; a kopó csaholva, az ebfalka vig csaholással (mit hellem Laute) hajt, midőn a felvert vad nyomán haladva ugat; a véreb állóra csahol (giebt Standlaut), midőn a vele szembeszállott, tehát megállított, álló vadra ugat; dermedtre csahol (verbellt todt), midőn csak akkor csahol, ha a vad fris hullájára akadt; csaholva fekszik a tacskó a róka v. a borz előtt (vorliegen, liegt vor), midőn a kotorékban 40—50 ctm.-nyire szilárdan előtte fekszik és mindaddig ugatja, a mig a kotorékot át nem törik ; csahos (fährtenlaut) az oly kopó, mely kihűlt nyomon csahol. Csajhos (suhlig) a rőtvad, midőn piszkosan, sárosan a dagonyából kikel. Család (Volk, Familie), a fürjek egy fészekalja — nem falka, mint a foglyoknál. Csalás (d. Blenden), ha a silány szarvas hátulsó csülkeivel előláhának nyomába lép oly formán, hogy az hosszabbnak és szélesebbnek tűnik föl — azaz figyelmesebb megtekintés nélkül erős agancsosra vall, vagyis csal (blendet) ; ily esetben azonban a tévedés elkerülhető, lia megállapítják, 2 lábnyom vagy 4 képezi-e a »lépést«. Csalétek igen használt, de a magyar nyelv szellemével meg nem férőleg képzett szó, a. m. falat, 1. ezt. Csalit (Busch) a. m. az erdélyi cilier, 1. ezt. Csalogatni (rufen, auf d. Ruf locken), a szárnyas vadat hangjának utánzásával hálóba v. lövésre csalni; csalogató (d. Ruf), csalogató sípok madarak hangját utánzó sípok. Csalpaizs (Schild) 1. csalvért. Csalt vet (Absprung, Wiedergang) a szarvas, midőn az erdő felé vonulva, saját csapásán egy darabig visszatér s csak azután vonul be kisebb-nagyobb kerülővel; a nyúl, midőn fekhelyéhez közeledve, szintén így teszen, de nyomának folytatását ezenkívül még — tág oldalugrásokkal rejtegeti; vagy pedig a midőn az agár által csaknem beéretvén, meglapul s azután villámgyorsan más irányban folytatja futását. Csalvért, csalpaizs (Schild) könnyű leniezre festett kép (ló, tehén), mely mögött a vadász nyilt téren vagy sík partú vizeken megkö-