Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

II. RÉSZ. - Magyar-német és német-magyar vadászati-müszótár.

64 vászondarabok, vagy tollcsomók. melyeket karókra feszített zsinegekre aggatnak, hogy a vad arra ki ne törjön. Aggató (Schlingen), zsinegből vagy bőrszíjból készült hurkok, melyekre az elejtett kisebb szárnyas vad — nyakánál fogva felakasztatik; rendesen a vadásztarisznya szíjára alkalmazott vadász-szerelvény ; aggatóra került (wurde erlegt) átvitt értelemben a. m. elejtetett. Agy, ágyazat (Schaft, Schäftungj, a puskának részben homorú farésze, melybe a csövek, a závárzat és a szerszámok vannak befektetve ; a kis agy vagy előagy az ágyazatnak azon része, a melyben a csövek fekszenek. Agyai* (Gewehr — az emsénél: Hacken) ; 1. a vadkannak ajkai alól kinyúló hosszú, hajlított, éles fogak, melyeket az védelmi és támadó fegyverként használ; ezek az emsénél is megvannak, de sokkal kisebbek és ez csak harapdálva támad és védekezik. 2. az agár hosszú fogai ; agyar as (Keiler), a minek agyara van, tehát a vadkan ; agyarkodnak (streiten) a vadkanok (görgetéskor) egymással küzdve, vagy a támadó ebek ellen védekezve; agyarog (wetzt das Gewehr) a vadkan, midőn dühében alsó agyarait a felsőkhöz veri, a mi az agyaraknak csattogtatásával jár ; agyarol (d. Schwein schlägt) a vadkan, ha agyarával üt, vág, tép. Ágyék (d. Weichen) a nagyvadnál a vesék tája két oldalról. Agyékhártya (Zwerchfell) azon bőrforma hártya, mely a nemes belső testrészeket, a szivet és a tüdőt, — a gyomortól és a belektől elválasztja. Agyonütni, agyonverni (todt schlagen) orrtövükre mért csapással a ragadozó vadakat szokták. Akadály ! (Hourvari !) Midőn a hajtófalka a nyomot vesztette »akadály!« szó kiáltásával összeterelik, ismét a helyes nyomra vezetik. Álcsiilkök (Geäfter) a csülkös vadak lábainak hátulsó részén lévő körömpár. Az álcsiilkök a »nyomismé«-ben igen fontosak : a míg ugyanis a rőtvad lába nyomában csak igen puha talajon, hóban láthatók, s a szerint, a mint negativ lenyomatuk tompa és vagy erős liüvelykújjnyi vastagságú: agancsost, — vagy hegyes és vékony: sutát jeleznek; — az erdei nyomában mindig észlelhetők. Állandó vad (Standwild) úgy az emlős, mint a szárnyas, a mely származása helyét el nem hagyja. Ál madár (Federspiel) kézi csörgő dobocskához hasonló, két oldalt szárnyakkal ellátott, igen cifra szerszám volt a sólyomvadászatnál; ezen álmadárral az eltévedt sólymot, mely azt kinálkozó prédának tartotta, visszacsalták az ökölre. Álszimat (falsche Witterung) a hajtófalka gyakorló vadászatainál vagy langyos vizbe áztatott szarvaslábakat, vagy ánizsból készült más vonszalékot hurczoltak a falka előtt, mely ezeknek szimatján — az álszimatra — úgy hajtott, mintha szarvasnyomon járna. Áll (vorstehen) a vizsla »állja«, »megállja« a szimatolt vadat, midőn előtte — szinte összerezzenve — kifeszített testtel, mereven kiegyenesített farkkal, mintegy megkövülve, teljesen mozdulatlanul áll; állani (stehen, bäumen) nem ülni a fán szokott a fajdféle vad; állás (Stand) azon hely, melyen a vadász vadászatkor vagy lesben állva várja a vadat; más, átvitt értelemben, az ezen célra előkészített fonadék- vagy deszkaállvány ; állás (jó, szép, gyönyörű