Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - VI. FEJEZET. A lovak - VII. FEJEZET. Az ebek és betegségeik.

51 saját akarata szerint dolgozik; el van kedvetlenűve, Iia sok és időszerűtlen veréstől kedvevesztett és félénk; el van rontva, ha idomítás után rosz kézbe kerülvén, hasznavebetlenné vált. A vizslát használjuk: a vadnak keresésére, megállására és előhozására a portyázó vadászatoknál és a bokrászásnál; a hajtóvadászatnál, a zajos- és kör-vadászatnál csak kivételesen és csak öreg, futó nyulat semmiben sem vevő vizslát szabad használni s ezt is csak akkor, ha serény előhozó ; a fiatal vizsla ugyanis a sok lövés hallatára, a sok vad láttára rendesen nekitüzesedik, azaz szelessé, indulatossá válik s könnyen megromlik. 9. Az ebek betegségei. Miután az ebek, mint minden egyéb - a háztájon tartott állatok, különféle kórnemeknek vannak alávetve, itt csak azon kórokat említjük meg, melyek specialis ebkóroknak tekinthetők ; ilyenek: 1. A börsenny. Az eb nyakán, de különösen a hátán keménykés dudorodások támadnak, a szőr tüskéssé válik s kihull, a bőr sötétebb szinű és feszül; var is képződik. Hem ragadó. 2. A korpás sömör. A fejen, különösen a szemek körül megfakul a szőr, a bőr megkorpásodik s a- betegség rohamosan elterjed az egész testen. Ragadó. 3. A piros sömör. Yhlágos szinezetű ebeknél a szőr vörhenyes lesz; a betegség abban áll, hogy az eb hátáu, a basán, a combok mellső részén, apró piros pattanások támadnak. 4. A maró sömör vagy kosz. A test valamely táján apró hólyagocskák támadnak, melyeknek felpattanása után tág daganatok képződnek, a sebpartok terjednek, az eb erélyesen vakaródzik, a mi gyakori vérzést okoz. Ragadó. 5. Élősdi állatkáknak a bőr alá való befészkelődése által támad a ruh; a közönséges ruh, mely apró gennyes pattanásokban jelentkezik, s nagy gyorsasággal az egész testet ellepi, igen ragályos még az emberre nézve is veszélyes kór; a nehéz rüh nem igen ragályos ugyan, de csaknem teljesen gyógyíthatlan, mert az élősdiek a bőr mélyében, a szőr gyökerei táján fészkelődvén be, épen nem, vagy csak igen nehezen elpusztíthatok. 6. A zsugora vagy köznyelven kutyabetegség (szopornyika vagy szopornyica), rendesen nedves fekhelyek, hülés, vagy meg nem felelő táplálás következménye, különösen fiatal ebeknél; rendesen az ebek orrából és szájából kiömlő bűzös genny által 1* _