Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - VI. FEJEZET. A lovak - VII. FEJEZET. Az ebek és betegségeik.

csos nyomára akadván, a sűrű felé törekszik. Vezetéken jár az eb, de a vadász is, a ki követi. A vezetö-eb nem hágja át a nyomot, ba az figyelmét soha sem kerüli el; a nyomról elvitetik, a midőn a vadász, hogy a nyomról elterelje, vagy a napi idomítást beszüntesse, hóna alá veszi, s a nyomról elviszi. Az előzetes keresés a vadászterület egy részének a vezető-ebbel való körüljárása annak megállapítására, mennyi szarvasvad vonult be és ki, illetve mennyi tartózkodik ott; ez a gálylyal való jelzéssel jár; azaz a vadász a talált nyomokat zöld ágacskákkal jelöli; az agancsosnál a zöld galyat a fás végével, sutánál a lombos végével helyezi el a vadnak menete irányában. A galy azon zöld ágacska is, a melylyel az ebet, ha helyesen jelzett, megsimogatják. Elébe vág a vadász a nyomnak, midőn a talált nyomot nem folytatólag, hanem távolabb helyen iparkodik megtalálni. Ha a vadász az ebet a vezetéken távolabbra előre bocsátja: megereszti a vezetéket. Az eb vezetésképes, midőn korának első évét meghaladván, idomításra alkalmassá válik; az eb szép- vagy gyönyörű állású, midőn hosszú, s a pofákhoz tapadó széles fülei, oldalt lefüggö piszléi (ajkai) vannak és különben is szép, soványos testalkattal bir. A vezető-eb idomításánál és használásánál szokott kifejezések: midőn nyomra akad: »Mi vonult erre? Szarvas? Mutasd!« A nyom megtekintése után: »Helyes, helyes! Előre! — Midőn a vadász akarja, hogy az eb jelezzen: nyom — hol a nyom? — A vezető-ebet. nemcsak a francia, hanem a német vadászati módnál is használták. 2. A hajtó-fálkát, mely 10—25, sőt 50 pár ebből is áll. mindenekelőtt engedelmességre és együttmaradásra szoktatják; azaz a midőn a falkát kivezetik, az elül lovagló haj rét! (angolul hay, hay!) kiáltással az előremenésre bíztatja, az oldalt és hátul lovaglók az oldalt kiesapókat vagy elmaradókat »falkába ! előre!« kiáltással és ostorcsapásokkal együvé terelik. Gyors haladásában a falkát a vezér-eb-nek megszólításával és »hátra!« (Derriére) kiáltással megakasztják, azaz megállítják. Ha az ebek nyomot veszítenek, -»akadály !« (hourvari) kiáltással összetereltetnek, s a helyes csapára visszavezettetnek. A hajtófalkákat, melyek vagy francia vagy angol ebekből állíttatnak össze (47 - 52 ctrn. magas, finom fejű, hosszúkás fíilü, meglehetősen sugár testű, sima szőrű, fehéren vagy sárgán tarkázott ebek) szarvas és rókahajszánál használják; azonban az egyes falkák lehetőleg egy