Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - VI. FEJEZET. A lovak - VII. FEJEZET. Az ebek és betegségeik.

44 vad n em re idomíttatnak s a meghajtandó vadnak ismert nyomára törettetnek. (L. V. f.) 3. A véreb a nagy vadra való vadászatnál nélkülözhetlen eb. melynek feladata a sebzett vad sebvéres nyomán a vadászt a vad után vezetni s azt megállítani. Feladatának teljesítésében némá-nak kell lennie, azaz csaholnia csak a vad láttára szabad, vagy a midőn az vele szembe száll: állóra csahol, a midőn a vad — sebe által okozott elgyengülésénél fogva megáll és az ebbel szemben önvédelemre kel; az eb tökélyének legmagasabb foka abban áll, ha a megtalált dermedt vadra csahol — dermedtre csahol és azt meg nem tépi, azaz nem marcangolja. Szoktatni, illetve idomítani kell arra, hogy különösen olyankor, midőn a sebvérzés csekély vércseppet szimatolva megálljon s vezetőjét (mert ezen eb is füzéren vezettetik mindaddig, a míg a vadász a beteg vadat leheveredve nem látja, vagy a míg az fektéből ki nem kel) valami módon p. o. visszatekintéssel, vagy egyébként erre figyelmeztesse. Vérebnek a kuvasztól s a tacskótól kezdve a legnemesebb ebfajig bárminő ebet *) is lehet idomítani és használni feltéve, hogy vér nyomon szeret dolgozni s nem annyira a szinre, mint inkább a nagyságra kell tekintettel lenni ; mert p. o. a tacskóval csaknem minden vad gyakran az egészséges is enyelegve szembeszáll ugyan, de a tacskó igen lassú; mert puha talajon, hóban és mocsárban csak nehezen halad és rendesen mihelyt a vad meleg, azaz fris nyomára akad. irgalmatlanul csahol, a miről alig lehet valaha leszoktatni; nagy, erős ebek pedig bízva erejükben idő előtt megrohanják a vadat, rántanak rajta s igen könnyen kárt vallanak; de azon hátrányuk is van, hogy a sebzett vad látván fölényüket, nem igen mer velük szembe szállani, hanem utolsó leheletig menekül. A vérebnek nem a szimatot, hanem csak a vérnyomot szabad követnie. Mihelyt a vadat elejtettük, a vérebnek — némelyek szerint a vad véréből némit kevés kapzsira kell adni. A véreb birása azon hátránynyal Ú Ezen — az eddigi gyakorlatból merített — állítással szemben szívesen csatlakozom Hanivay Z. úrnak nézetéhez, hogy itt is a tiszta faj fölénynyel bir, s hogy ez is csak nagy gonddal lesz tökéletes; de a praktikus, azaz kenyérkeresetből vadász nem igen jut nemes vérhez s így kénytelen volt eddig, kénytelen még ma is sok helyen oly anyagot használni, a mely legalkalmasabbnak kinálkozik. A színt illetőleg természetes, hogy vadász fehér ebet nem fog soha vérebnek idomítani.