Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - V. FEJEZET. A vadászati módok

44 azon hely, a hova a vadászór egy-két vendégével meghúzódik, s a melyről jobbra-balra egy-egy utat vágnak az erdőbe, és sugarasan többet az ernyőt körülvevő cserjésbe is, hogy a vadra kényelmesen lőni lehessen. A vadászat után az elejtett azaz meglőtt vadat jobbról az ernyő előtt terítik (a vad terítékre kerül), azaz zöld gályákból készített alátétre fektetik és pedig fejjel az ernyő felé a következő sorrendben: szarvasbikák, suták, dámbikák, őzbakok, őzsuták, a ragadozók és kártékonyak sorrendben. Ha a vadászernyő réten, erdei tisztáson állíttatik fel s a vad az ernyő előtt és ernyő mögött két kamarába szoríttatik. úgy, hogy az egyikből hajtatván, az ernyő mellett elhaladva, a másik kamarába menekül és viszont : ez a kerített kettöshajtás. 3. A hajtó-vaclászat azon vadászati mód, melynél a vad a felállított vadászok sorának emberek segítségével teleltetik. A felállított puskásokat vadászsornak vagy vadászvonalnak, e sor két végét szárny-nak, a helyeket, hol az egyes vadászok állanak. állásoknak, ha ezek deszkából vagy fonadékból készültek s a természetes talaj fölött tuskón vagy lábakon állanak, emelvényeknek nevezzük. Ha a hajtók deszkácskából és fakalapácsból álló szerszámmal, kerepelőkkel kopácsolnak vagy ezek hiányában kavicsot vagy botokat egymáshoz verdesnek, 'ezt zajos (nem h a ng o s) hajtásnak nevezzük. E vadászati módot ott gyakorolják, a hol sok az erdei szalonka, de rőtvad nincsen, mert ezt ily zajos hajtással nyugtalanítani nem szabad. Midőn a vadászok rendszeresen a hajtók közé sorakoznak, s bizonyos területet akár milyen alakú, de zárt vonalban körülfogván, annak központja felé haladnak, s ez által a vadat mind szűkebb térre szorítják: ez a körvadászat. A körbe, azaz a haladásnak irányában csak addig szabad lőni, a mig ez — előre megállapított kürtjellel — meg nem tiltatik. Midőn a körvadászatnál a sor egyik része hátrább marad, zsákot csinál, a mi szintúgy helytelen és tilos, mint rést nyitni, utcát csinálni, azaz a szomszéd hajtókat a legközelebb puskás felé elterelni, hogy a vad, nagyobb iirt látva, inkább ebben az irányban meneküljön. Ezen vadászati módot különösen télen nyulakra, de a hol sok az erdei, erre is alkalmazzák. — A rés nyitáson alapszik egy más vadászati mód: a sarkoshajtás. A vadászterület nagysága arányában puskások és hajtók 2000— 5000 m. hosszú vonalban vegyest felállíttatván, e vonal két végéből, arra merőlegesen, egy-egy puskás, a sarokpuskás vezetése