Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - IV. FEJEZET. A vadász felszerelése.

A vadász felszereléséhez számíthatók még: az ebsip, a vadásztarisznya vagy tölténytáska szíjára erősített sípocska, melylyel a talán távol kereső, vagy nyúl után iramodó vizslát visszahívjuk; a nálunk kürtnek, vadászkürtnek nevetett és használt, szarvból készült s tülök, a kopók összeterelésére szolgáló hangszerszám; a kopóknak kürtölünk, a kopókat összekürtöljük ; a nagy vadászatok hajszák — alkalmával különféle jelek tusok — fuvására szolgáló, sárgaréz-bádogból készült kerek hangszer a vadászkürt; (az ezzel bánók a kürtösök); — a hangutánzók és csalogató sípok, melyek a vad hangjának utánzása által — különösen üzekedés, párzás idejében, s midőn az anyák családjukat vezetik a vadat arra késztetik, hogy a hangfelé közeledve s így a vadász közelébe érve, puskavégre kerüljön; ilyenek: a szarvashivó, az özhivó, a rókahivó, a nyúlhivó, a fogoly-, fürj- és galamb-hivó, a császármadár síp stb. A puska és szerelvénye. A régi szerkezetű puskára nézve, melyről fennebb már megemlékeztünk, e helyen pótlandó még, hogy a két csövű, különösen a vegyes, azaz oly puskákat, melyeknek egyik csöve golyó-, másika göbecs-lövésre volt berendezve, — úgy is készítették, hogy a csövek nem egymás mellett, hanem egymás alatt feküdtek s a puska csak egy szerszámmal birt; úgy tehát a csöveket a lövés után, vagy lia a körülmények kívánták, meg lehetett forgatni, s vagy göbecscsel, vagy golyóval lőni; ezek az úgynevezett forgócsövű puskák voltak. A következőkben már csak a divatos hátultöltő puskáról szólunk. A puska a szerint, a mint csövei göbecs- vagy golyó-, vagy vegyesen göbecs- és golyó-lövegekre vannak berendezve, illetve készítve: göbecspuska vagy egyszerűen puska, golyópuska, melynek válfaja a cserkészkurtály és vegyes lövegű puska. J) A vadászati lószerszám meghatározására — megkülönböztetésül is a hadászati célokra használt lőfegyvertől — célszerűbbnek ajánlkozik a meghonosodott és csaknem általánosan elfogadott »puska« elnevezés. A puska szót a XVI. század végén s a XYII. elején is használták már«. E mellett küldött vala (t. i. Rudolf császár) . . . valami aprószerű muskétákat is palackokkal együtt, minden puskához két-két palackok valának« . . . más helyen : »De semmit nem tartozék a hajdú, hanem által mene, gázla, puskája kezében« — és ». . . de liallám a puskaropogást«. Borsos Sebestyén krónikája.