Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - II. FEJEZET. A vadról különösen.

lejebb a hát; végén a fark vagy kormány; azon farkcsigolya, mely a kormánytollaknak támaszul szolgál, a farcsík; — az alsó test és pedig a begy alatt a mell, a has, a lábak között a combköz, végre a far. A végtagok: a szárny; ennek részei: a kar a vállcsuklótól a kézcsuklóig; a szárnyvég a kézcsuklótól, a szárnycsúcs az újjak csuklóitól a leghosszabb evezőtoll végéig; ennek legszélsőbb tolla a csapótól!; a szárnyvégen lévő leghosszabb tollak az elsőrendű evezők vagy lehlek ; a kar tollai a másodrendű evezők vagy lehlek; a melyek ezeket több sorban fedik, az első-, másod-, harmadsorn szárnyfedő tollak; a láb ; a comb; a térd; a lábszárat a térdtől a lábtÖ-ig csüd-nek mondjuk; az újjak / a karmok ; a csűdön levő toll vagy pehely a gatya ; tehát térden álul, a lábtöig gatyás; a szines paizsalakú táblácskák a csüdön és a lábujjakon a pikkelyek; a bibircsos csűdöt recés-nek nevezzük. A fark a szárnyasoknál kormány ; ennek tollai kormánytollak; a tövét takaró apróbb tollak a felső és az alsó kormányfedő tollak. A szárnyasok tollas bőre a mez, ruely áll a tollakból és pelyhekböl. A toll részei; az üres rész a tollcséve, a tömör rész a tollgerinc vagy tolls zár; ezen, két sorban állanak a sugarak, melyek horgocskákkal egymásba fűződve képezik a vitorlát. A tollcsévében van a toll lelke ; azon szinre nézve rendesen sötétebb vagy világosabb vonás, mely a tollszár mellett majd keskenyebben, majd szélesebben a tollcsúcs felé húzódik, s ott gyakran cseppalakba kifut, a foszlánykőz. Azon tollakat, melyeknek sugarai nem függnek szorosan egymásba, pelyheknek vagy pilléknek mondjuk. (Chernel .T. Lakatos K.) II. FEJEZET. A vadról különösen. A) Emlősök. 1. A gímszarvas. — Cervus elaplnis. L. A hím egyáltalában szarvas vagy bika; különösen csapos, villás, hatos, nyolcas s i. t.; az erős szarvast, de közelebbi meghatározás nélkül agancsos-nak is mondjuk ; a nőstény suta; ha többé nem fogamz, meddő; a mely a csapatnak élén jár, vezér-